Ők a sas-hegyi nyár hófehér ernyőcskéi, a gurgolyák. A gurgolya fajok közül talán a Magyar gurgolya (Seseli leucospermum) határozható meg legkönnyebben, ő egy kicsit kitűnik tömött ernyőcskéivel a többi közül (első és második kép).

Igazi bennszülött növényről van szó, pannon-endemikus flóraelem. Dolomit sziklagyepeken él, bírja a meleget és a szárazságot, karógyökerével mélyre hatol a sziklarepedésekben. Levelei szinte szálakká redukálódtak, így kevesebb felületen párologtat. Pamacsszerű kis tőlevélcsomóiról már kora tavasztól felismerhető, olyan látványt nyújtanak, mintha valaki kis kaporcsomókat dugdosott volna a sziklák repedései közé.

A nyár második felében virágzik, országszerte nem gyakori növény, de előfordulási helyén tömegesen nyílik. Közel húsz éve fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 ft.

A szürke gurgolya (Seseli osseum) jóval magasabbra nő magyar rokonánál, virágai lazább ernyőcskékben állnak és szintén fehérek, a szürke elnevezés a növény szárára utal. Kifejezetten terebélyes növény, akár 150-160 cm-re is megnőhet és elágazó szárával nagy helyet foglal a gyepben. Gyarkan együtt találjuk a Magyar gurgolyával, élőhelyük hasonló. (harmadik kép)

A Sas-hegy harmadik gurgolyája a Szilkés gurgolya (Seseli hippomarathrum). (negyedik kép). Első ránézésre nem könnyű megkülönböztetni a Szürke gurgolyától, de ha finoman megfordítjuk a kis ernyőket, alul zöldellnek a kis „szilkék”. Levelei is különböznek, a szürkétől eltérően tömötten találjuk őket a növény tövénél. Élőhelyét tekintve szintén melegkedvelő sziklagyepi faj, itt a Sas-hegyen egymás mellett él mindhárom gurgolyafaj.