A Budai Sas-hegyen az érkező tavasz elsőként nyíló színes virága a leánykökörcsin, tudományos nevén Pulsatilla grandis.

A leánykökörcsin a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó lágyszárú növény, Magyarországon védett. Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

Leszakítani nem csak a mérgező hatása miatt, vagy éppen a védettsége miatt nem szabad, de nem is érdemes. Leszakítása után ugyanis ez a gyönyörű színes és élettől duzzadó virág percek alatt elhervad. De kiásni sem érdemes, mert a száraz gyepek társult virágaként a létfenntartásához szükséges nedvességet hosszú karógyökerével biztosítja. Ennek elvágása vagy elszakítása a növény gyors pusztulásához vezet!

A virág bár európai eredetű, tőlünk nyugatra már nem terjeszkedett. Keletre viszont igen! A nyelvészek szerint a magyarság egyik ősi virága, hiszen az ázsiai sztyeppéken is jól érzi magát. Így a honfoglaló magyarság már a nagy ázsiai sztyeppéken megismerhette a leánykökörcsin szépségét.

De mit mondanak a nyelvészek a magyar elnevezésről? Azt, hogy a nevében szereplő „kök”, az ó-török nyelvben kéket jelent. A „csin” pedig szláv eredetű szó, amely csinosat, rendeset, rendezettet jelent.

A Sas-hegy védett szubmediterrán oldalán a melegedő klíma hatására is a leánykökörcsin bundás bimbói egyre korábban jelennek meg. Idén a kedvező időjárási viszonyok miatt az első virág már január végén kinyílt.

Többéves megfigyelésem alatt nem volt példa erre még. Idén január 21-én kifejlett bimbót tudtam fényképezni, január 26-án pedig már a megnyílt virágot.

  A természet bölcsessége és az alkalmazkodó képesség érdekes jeleit láthatjuk ezen a gyönyörű virágon. Maga a korai virágzás is arra utal, hogy a megporzásban való verseny miatt inkább vállalja a leánykökörcsin a korai virágzás rizikóit: a hideget és a viszonylag kevés rovar jelenlétét. Utóbbiak a konkurencia hiányában szívesen végzik a beporzást a gazdag aranysárga porzók meglátogatásával, a kora tavaszi hideg ellen pedig hatásosan védekezik a növény az egészét beborító finom „szőrmebundájával”.

Ismét csak a természet bölcsessége nyilvánul meg abban is, hogy a virágzás utolsó harmadában, a magszórás idejére, a virág szára látványosan növekedésnek indul. Így a szárnyas magok magasabbról tudnak a szelek szárnyán elindulni és ezáltal messzebb tudnak repülni, biztosítva ezzel a fajfenntartás eredményességét.

Szöveg és kép: Etter Dénes polgári természetőr