Kilátás a juharok közt

balra korai juhar, jobbra hegyi juhar őszi lombja

A hazánkban honos négy juhar faj közül három már szerepelt az év fájaként.  Először a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) nyerte el a címet 2003-ban. 2014 a mezei juhar (Acer campestre) éve volt, és 2020-ban a tatárjuhar (Acer tataricum) került a fókuszba. 2025-ben a negyedik  hazai juharfaj, a korai juhar (Acer platanoides) is felkerült a listára.

A Sas-hegy Természetvédelmi Területen valamennyi honos juhar faj megtalálható. A mezei juhar megbújik az épület körüli kőrisek közt, tatárjuhar a hegylábi erdőben található egy helyen, hegyi juharunk a játszótér csücskében nyújt árnyékot a nyári hőségben. Korai juharok a hegylábi erdőben, az ösvény mentén és a látogatóközpont körül is vannak.

Talán a korai juhar az a juhar faj, amelyikkel a legtöbben találkoztak már, még ha nem is ismerik a pontos nevét.

Számos kertészeti változata is van, (gömbjuhar, oszlopos korai juhar), városi parkokba is szívesen ültetik, bár a szennyezett, száraz levegőt kevésbé tűri.

Miről ismerhetjük fel a korai juhart?

Tavasszal, még mielőtt megpillantanánk a fát, gyakran a virágok illata árulkodik a fa helyéről. Március végén, április elején az erdőben vagy parkban sétálva édes illatával hívja fel magára a figyelmet. Az illatot követve megtaláljuk a fát is, amin a jellegzetes sárgászöld virágok ülnek.

                                           A korai juhar virága közelről, eső után

Nálunk a Sas-hegyen, ilyenkor, amikor virágzik a korai juhar, egyértelműen meg tudjuk mondani, hol vannak korai juharok a hegylábi erdőben. Kilátópontunkról, vagy a tanösvényről letekintve világos sárgás-zöld foltok jelzik a korai juharok jelenlétét.

                                    Beethoven (szikla) és a sárgás-zöld korai

                                                  juharok a hegylábi erdőben 

Nyáron a falevelek formája jelenti a biztos felismerést. Nagy levelei akár 20 centiméternél nagyobbak is lehetnek. A levelek vékonyak, karéjosak. Öt karéjuk van, a középsők hasonló nagyságúak, de a szélső karéjok kisebbek. Levele a platán levelére emlékeztet, latin nevében is ez szerepel (platanoides), és emlegetik platánlevelű juharként is. Bár másik faj, de a kanadai zászlóban szereplő juharlevél formája is nagyban hasonlít a korai juhar levelére.

Ősszel, az egyik legszebben díszítő fa. A faj felismerésében ismét a levelek nyújtanak támpontot. Levelei aranyló sárgára, vagy pirosasra színeződnek. Néhány napig az ágakon pompázva gyönyörködtetnek, majd lehullva színpompás avarszőnyeg csábít a levelek gyűjtögetésére, préselésére. És a vastag avar rétegben „lubickolni” sem utolsó szórakozás.

                             Őszi színekben pompázó korai juhar a  tanösvényen

A korai juhar európai elterjedésű faj, Skandinávia északi tájait kivéve mindenütt előfordul a vén kontinensen.

Magyar nevét a korai virágzásáról kapta, angolul viszont Norway maple, azaz norvég juhar a neve. A szláv nyelvek némelyikében „javor”-ként szerepel. Hazánkban a hegyi juhart emlegetik jávorfaként..

A korai juhar hegyvidéki faj, hazánkban a párás, üde talajú erdőket keresi. Dombvidékeinken a völgyek gyertyános-tölgyeseiben hárssal és kőrissel alkot elegyes állományokat.  Középhegységeinkben elsősorban mészkövön, sziklatörmelékeken, köves lejtőkön kialakuló hársas-kőrises erdőkben és szurdokerdőkben elegyfaként találkozhatunk vele.

Az elegyes erdők felszámolásával sok helyen megfogyatkozott a korai juhar, pedig fontos szerepet játszik az erdőtalaj életében. Lombja nagy tömegű, a lehulló vastag avar gyorsan bomlik, ezáltal a talaj biológiai aktivitását serkenti, gazdagítja azt.

Törzse egyenes, hengeres, magasan ágaznak ki az első ágak. Kérge szürkés-barna, fiatal korában sima, később szabályos, hosszanti repedésekkel mintázott.

Virágai kétivarúak, felálló bogernyőben lombfakadás előtt március végén, április elején nyílnak. Méz illatú virágait szívesen látogatják a rovarok.

Termése ősszel érik, ikerlependék. A két szárnya tompa szöget, mindig 90 foknál nagyobb szöget zár be. A makkocskák laposak, szelek szárnyán messzire jutnak.

                                     A korai juhar virága, levele és termés régi illusztráción

Fája rózsaszínes árnyalatú, keményfa. Szinte alig zsugorodik, jól megmunkálható, pácolható, keresett faanyag.

Ha a napokban sétára indulnak, szippantsanak bele a levegőbe, hátha korai juhar illatozik a közelben.

 És végül egy kis játékos tudáspróba. Jó szórakozást!

Felhasznált irodalom:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Korai_juhar

https://hatesz.hu/sed-volgyi-kerekparut/tanosveny/korai-juhar

https://www.terra.hu/fak/html/acer.platanoides.html#alteteje

https://eta.bibl.u-szeged.hu/93/1/bartha_magyarorszag_fa_es_cserjefajai.pdf

Fürkész könyvek: David More-Alastair Fitter: Fák (Gondolat kiadó, Budapest, 1990)

Növényföldrajz, társulástan és ökológia Szerk.: Hortobágyi Tibor és Simon Tibor  (Tankönyvkiadó, Budapest 1981)

Allen J. Coombes: Fák(Szemtanú sorozat: A fa Panem Kft, Budapest, 1993)

Szemtanú sorozat: A fa (Park kiadó, Budapest,)

Csapody István and Csapody Vera and Rott Ferenc Erdei fák és cserjék. Budapest : Mezőgazd. Kiadó , 1966

Majer Antal Magyarország erdőtársulásai : az erdőműveléstan alapjai. Budapest : Akadémiai Kiadó , 1968 

Csóka Istvánné Erdei növény- és állattan : tankönyvpótló jegyzet : az 1702. sz. erdőművelő-fakitermelő szakma tanulói részére : kézirat. Budapest : MÉM , 1973

 Írta és a fényképeket készítette:

Vatai Anna

− Bűntény, újra bűntény a Sas-hegyen! – száguldott végig a hírrel Szajkó Szilveszter a hegylábi erdő tölgyfái között.

Macskabagoly Mónika, a madárdetektív álmosan sütkérezett az odúja előtt, de erre ő is felkapta a fejét:

− Egy bűntény? Netalán ki kell nyomozni valamit?

− Bűntény! – fújta tovább a magáét Szajkó Szilveszter – Ki rakott kenyeret a madáretetőbe? Három feketerigó rosszul lett! Bűntény a Sas-hegyen!

− Tyűha, ennek a fele se tréfa! – kapott szárnyra a híres detektív – Ezt bizony ki kell deríteni!

− Jövök én is! – repült utána Szajkó Szilveszter.

Akkor már ketten repültek: Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, és Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja.

Meg sem álltak a madáretetőig. A bűnjel, a nagy karéj kenyér mellett békésen szotyolázgatott valaki:

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Én a meggyvágó vagyok!

− Aha, aha, szóval a meggyvágó! Máris veszem fel az adatokat: neve: meggyvágó. Kedvenc eledele a meggy, de nem a gyümölcs húsát eszi meg, hanem kettévágja a magot, és annak a belseje a kedvenc eledele! Gyanús, felettébb gyanús! Kenyeret enni nem szokott véletlenül?

− Nem, azt én soha nem eszem.

− Akkor ezzel meg is volnánk, folytatjuk a nyomozást! Köszönöm az információkat! – mondta a detektív, és már repült is tovább.

− Várjatok, én is jövök segíteni nyomozni! – kiabált utánuk a meggyvágó.

Akkor már hárman repültek, Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja, és a meggyvágó.

Meg is érkeztek a madáritatóhoz, ahol egy apró madár üldögélt:

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Én a vörösbegy vagyok!

− Aha, aha, szóval a vörösbegy! Máris veszem fel az adatokat: neve: vörösbegy. Színei: vörös, fehér és barna. A madáretetőn törött napraforgószemet, reszelt sajtot fogyaszt! Sajtot?! Gyanús, felettébb gyanús! Kenyeret enni nem szokott véletlenül?

− Nem, kenyeret nem eszem.

− Akkor ezzel meg is volnánk, folytatjuk a nyomozást! Köszönöm az információkat! – mondta a detektív, és már repült is tovább.

− Várjatok, én is jövök segíteni nyomozni! – kiabált utánuk a vörösbegy.

Akkor már négyen repültek, Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja, a meggyvágó és a vörösbegy.

Egy közeli fáról hangos kopácsolás hallatszott: a fa oldalán is üldögélt egy madár!

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Én a nagy fakopáncs vagyok! – válaszolta a madár.

− Aha, aha, szóval a fakopáncs! Máris veszem fel az adatokat: neve: nagy fakopáncs. Színei: piros, fehér és fekete. A madáretetőn megeszi a napraforgót, de a fák oldalát kopácsolva rovarlárvákat is fogyaszt. Kopácsolás közben erős faroktollán támaszkodik. Gyanús, felettébb gyanús! Kenyeret enni nem szokott véletlenül?

− Nem, kenyeret soha nem eszem! – válaszolta a fakopáncs.

− Akkor ezzel meg is volnánk, folytatjuk a nyomozást! Köszönöm az információkat! – mondta a detektív, és már repült is tovább.

− Várjatok, én is jövök segíteni nyomozni! – kiabált utánuk a fakopáncs.

Akkor már öten repültek, Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja, a meggyvágó, a vörösbegy és a nagy fakopáncs.

− Kit kérdezzünk még meg? – fontoskodott Szajkó Szilveszter.

− Talán a gólya meg a fecske tudnak valamit! – indítványozta a vörösbegy.

− Ugyan! – intette le a madárdetektív – A gólyának és a fecskének alibije van: mindketten elrepültek télre Afrikába! Hiszen ők semmit nem találnának a madáretetőn, ami nekik való! Nem fáznak a télen, de bizony éheznének idehaza!

Ahogy így tanakodtak, megpillantották a Sas-hegyi látogatóközpont előtt üldögélő idős bácsit a kutyájával: éppen békésen szalonnázott. És mi volt nála…? Egy nagy karéj kenyér!

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Pista bácsi vagyok! – válaszolta meglepetten az öreg bajuszos.

− Aha, aha, szóval Pista bácsi! Máris veszem fel az adatokat: neve: Pista bácsi. Kora: 79 év. Kutyája: Buksi, labrador. Pista bácsi szereti a szalonnát, friss kenyérrel. Gyanús, felettébb gyanús! A madáretetőbe nem tett véletlenül kenyeret?

− Dehogyisnem, aranyoskám! Annyi kedves, régi versben szerepel, hogy kenyérmorzsát kell szórni a madaraknak! Még egy kis sózott szalonnát is tettem mellé, hogy ne éhezzenek!

− Jajj, Pista bácsi! – emelte égnek a tekintetét az összes madár – Sajnos butaság van a régi versekben! Mert a madaraknak kenyeret, kalácsot, sózott szalonnát adni nem szabad! Három feketerigó rosszul lett a Sas-hegyen!

− Igazán nem akartam rosszat! Bocsánatot kérek! – jött zavarba az öreg – Hogyan tehetném jóvá?

− Tessék eltávolítani a kenyeret meg a szalonnát a madáretetőből, és eztán csak fekete szotyolát szórni bele. De azt is csak április közepéig! Hogy a kis cinegefiókák már ne a kemény szotyolát, hanem a finom, puha hernyókat ehessék! – tanította ki Pista bácsit a madárdetektív.

Azután, hogy helyre hozták a hibát, kinyomozták a bűnesetet, békésen mindannyian megebédeltek.

Macskabagoly Mónika, a madárdetektív egy kövér egeret, Szajkó Szilveszter az erdő hírharangja egy jókora makkot, a meggyvágó, a vörösbegy és a harkály fekete napraforgót.

Pista bácsi pedig megette a kenyeret a szalonnával.

Magyarországon 2018-ban bővült a hazai Zöld Jeles Napok száma. Március 10. a BEPORZÓK NAPJA.  Ha a beporzás szóba kerül, leggyakrabban a méhekre, elsősorban a házi méhre vagy más néven mézelő méhre gondolunk. 1994 óta hazánkban ünnepeljük a MÉHEK NAPJÁT (április 30.) és létezik a MÉHEK VILÁGNAPJA is (május 20.). Mégis egy újabb jeles nap lett kijelölve, amikor is a beporzást végző rovarok, köztük a méhek és méhalkatúak (Apidae)  életfeltételeinek javítása kerül a figyelem középpontjába.

A ma ismert növények, többsége zárvatermő. (A mag zárt magházban fejlődik.) Ezen növények szaporodása, egy bonyolult, de logikus rend szerint történik. A zárvatermők 85 százaléka állati beporzású. Az állatok által végzett beporzás nagyon hatékony, ezért terjedhetett el. A beporzást végezhetik emlősök, (pl. denevérek) madarak, (pl. kolibri) és rovarok. Hazánkban az állati beporzást  rovarok, ezen belül méhek, bogarak, lepkék, és a nagyközönség által kevésbé ismert rovarcsoportok tagjai is végzik.

A virág, a virágos növények szaporítószerve. A legtöbb növény virága, különösen a zárvatermőké illatos, és nektárt is termel, ezzel is odacsalogatva a beporzó rovarokat. Ezen kívül többségük feltűnő színezetű sziromlevelekkel rendelkezik, amely szintén a beporzók figyelmét kelti fel. A virágokat felkereső rovarok táplálékot, nektárt, virágport gyűjtenek, melyet nemcsak ők maguk fogyasztanak el, de utódaik számára is  vagy éppen téli táplálékul szolgál. Mindeközben virágról virágra szállva szállítják a virágport és elvégzik a beporzást.

A Sas-hegy fajgazdag, változatos növényvilága sem maradhatna fenn a beporzók munkája nélkül. Az alábbiakban bemutatunk néhányat a beporzást végző rovar rendek és fajok közül. Azokat emeljük ki, melyekkel a látogatók is találkozhatnak.

Kezdjük a méhekkel!

A házi méh (Apis mellifera)  a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjének méhfélék (Apidea) családjába tartozik.

Házi méh leánykökörcsin kelyhében  (fotó: Vatai Anna)

A házi méh azonban csak egy, a hazánkban élő kb. 700 méh faj közül. A méh fajok száma Európában 2000 körül van, s világszerte 20 000-re tehető számuk. Természetesen járnak házi méhek is virágainkon, de nagy számban találkozhatunk tavasszal vadméhekkel, köztük magányosan élő méhekkel is. A magányos jelző azt jelenti, hogy nem alkotnak államot, nem családban élnek. Csak nőstény és hím példányok vannak, azaz királynők és herék, dolgozók nincsenek. Ezen méhek számára készült rovarhotelünk, ahol a különböző természetes anyagokban lévő járatokat szaporodó helynek, az utódok lakhelyének használják. Az enyhe tél és a kora márciusi napsütés ebben az évben sürgette rajzásukat. A héten felnyíltak a lezárt járatok, és napsütéses időben óriási a nyüzsgés a rovarhotel körül. A méhek, mint a többi rovar, hidegvérűek, azaz szükségük van a nap melegére az aktivitáshoz. Egészen április végéig a hozzánk látogatók közelről tanulmányozhatják a vörös fali méh és egyéb méh fajok életét.

Rovarhotelünk március 4-én, a rovarbölcsők bejárata még sárral betapasztva  (fotó: Vatai Anna)

 Rovarhotel március 5-én, nyüzsgő méhekkel

Poszméhek

A poszméhek a méhfélék (Apidea)  családjának  Bombini nemzetségébe tartoznak, ők a méhfélék legnagyobb termetű képviselői.  Magyarul gyakran dongónak hívjuk őket, hiszen hangosan zümmögve repülnek.  A poszméhek , a házi méhhez hasonlóan államalkotó rovarok. Csak a megtermékenyített királynő telel át, s az első kikelő peték adják a kolónia alapját, amely egész nyáron át növekedik.  A királynő körül dolgozók, herék nyüzsögnek. Az elmúlt évben az egyik madárodúnkban telelt át egy királynő és építette kolóniáját. Abban az odúban tavaly nem költöttek cinegék. Poszméhekkel gyakran találkozhatunk az éppen virágzó növényeken.

Poszméh kasvirágon lakmározik (A fotó kertészetben készült. fotó: Vatai Anna))

Kék fadongó (Xylocopa violacea)

És ha már méhek, essék szó erről a különleges hártyás szárnyú rovarról is. A kék fadongó is a méhfélék családjának tagja. Már a februári napsütésben találkozhatunk vele a hegy déli oldalán. Peterakás idején a kék fadongó nőstények is szorgalmasan látogatják a virágzó növényeket a hegytetőn, virágport gyűjtenek. De petéiket nem a rovarhotel járataiban helyezik el, hanem az erdős részen, illetve a környező kertekben található holt fákban készítenek rovarbölcsőt utódaiknak. Bár nagy termetű méhféle, és fullánkja is van, de természete békés.  Ne féljünk tőle, és ne is bántsuk! 

Kék fadongó (fotó: Petrer Frank, licence:CC BY 3)

Bogarak (Coleoptera)

A Sas-hegy különböző élőhely típusain és a hegyet körül vevő kertség élőhelyein számos védett és nem védett bogár faj lel otthonra. Közülük sokakra beporzóként is számíthatunk.

A közismert fajokon kívül igazi különlegességek is lakmároznak a nektárból, virágporból.

Aranyos virágbogár (Cetonia aurata)

Korábban rózsabogárként ismertük, nem véletlenül. A kifejlett bogár (imágó) virágporral és virágszirmokkal, elsősorban a vadrózsán táplálkozik. De zúgó repülését láthatjuk, hallhatjuk akkor is, amikor a cserszömörce, vagy az általunk nem kedvelt orgona virágzik.

Virágbogár  (fotó: Rose Chafer licence: CC BY-SA 3.0)

Cincérek

A hegyen számos olyan cincér faj él, amely lágyszárú növényekben fejlődik. Vannak közöttük különböző virágcincérek, darázscincérek, védett és nem védett fajok.

Díszes darázscincér általában valamely pillangós virágú növényünkön találjuk.
(fotó: Balogh Diána, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 Foltos virágcincér (fotó: Adam.Leaf, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Beporzóink bemutatását következő bejegyzésünkben folytatjuk.

Írta: Etter Dénes polgári természetőr 

       Vatai Anna Sas-hegy Természetvédelmi Terület és Látogatóközpont vezető

Felhasznált irodalom:

  Rosalia kötetek 8. Természetvédelem és kutatás a budai Sas-hegyen  (DINPI Budapest, 2012)

  Vásárhelyi Tamás: Beporzók védelmében (Magyar Rovartani Társaság, Budapest, 2022)

  www.izeltlabuak.hu

  Barbel Oftring: Milyen az élet a kertben?  (Sziget Könyvkiadó)

  https://www.europarl.europa.eu/topics/hu/article/20191129STO67758/a-mehek-es-mas-beporzo-fajok-csokkenesenek-okai-es-kovetkezmenyei

  https://agro.bayer.co.hu/media/dokumentumok/mehek_konyve.pdf

  https://magyarmezogazdasag.hu/2019/07/25/vadon-elo-mehekrol/  

  https://mme.hu/darazsgarazs-vagy-mehecskehotel

A Sas-hegy legfőbb értéke az állat és növényvilág sokszínűsége, melyet tanösvényünkön, vezetett túrán mutatunk be a látogatóknak.

A vegetációs időszakhoz igazodva a szezon márciussal kezdődik, ebben az esztendőben március másodikától várjuk az érdeklődőket. Hogy a kora tavaszi időpontban mit tudunk már megmutatni, az mindig az aktuális időjárási viszonyoktól függ.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az elmúlt évben a március, a várakozásokkal ellentétben szegényes volt virágokban. 2022 ősze, 2023 januárja csapadékos volt, arra számítottunk, hogy gazdag virágzás várható. Az ősszel, télen lehullott csapadék azonban nem marad meg a Sas-hegyen, a repedezett szerkezetű dolomit nem tartja meg a vizet. Az utolsó téli csapadék az elmúlt évben február elején érkezett, és március közepéig nem is esett sem hó, sem eső. Így tavaly márciusban kevés kökörcsinünk, hegyi ternyénk és egyéb kora tavaszi vadvirágunk volt. Március közepétől azonban nyár végéig virágpompa várta a hegyre látogatókat, a rendszeresnek mondható csapadék hatására.

Milyen lesz 2024 márciusa?

Ebben az évben enyhe volt a január, február és időközönként csapadék is érkezett a Sas-hegy csúcsaira. Február közepén, az egész napos eső nem bátorította a látogatókat, hogy madárgyűrűző programunkra nagy számban eljöjjenek. (Szerencsére a madarakat nem zavarta az eső, és látogatóink is voltak.) A hegy növényvilágának azonban jót tett a lehullott csapadék.

Az idei szezont virágpompával indítjuk. Ha a hétvégén ellátogatnak hozzánk, már sok-sok vadvirágban gyönyörködhetnek.

Az ösvény mentén sárgállik a hegyi ternye, azt hiszem, ilyen szépnek még nem láttam őket.

Hegyi ternye (Alyssum montanum) (fotó: Vatai Anna)

Az apróságok tömegesen virítanak a dolomit törmeléken: tavaszi ködvirág, szirtőr (2022 tavaszán egyetlen növényt sem láttam ebből a fajból), galléros tarsóka és az árvácskák is megjelentek.

A Budai Sas-hegy „apróságairól” korábbi bejegyzésünkben olvashattak (fotó: Vatai Anna)

A melegebb mikroklímával rendelkező pontokon már virít a leánykökörcsin, de a hűvösebb, északi oldalon is ott várnak már a szürke bundás „gombócok” egy kis napsütésre. Virágzik a húsos som és több helyen virágba borultak a mandulafák is.

Leánykökörcsinek (Pulsatilla grandis) (fotó: Gulyás Kis Csaba)

És ha valaki különlegességre vágyik, akkor most érdemes ellátogatnia az ösvényünkre! Az északi oldal nyúlfarkfüves gyepe teljes virágzásban van. Az elmúlt tavasszal pihenőt tartottak ezek a növények, alig volt virágzó példány. Akkor, reménykedtünk, hogy csak a megelőző időszak nagyon száraz, aszályos időjárását próbálják kiheverni a növények. Most viszont kéklik a hegyoldal a virágbugáktól. 

A Budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) jégkorszaki maradvány és bennszülött fajunk. Állományának 95 százaléka a Budai Sas-hegyen található
(fotó: Gulyás Kis Csaba)

Szóval, van mit megmutatni, és van mit megnézni tanösvényünkön, már a szezon elején is. Szeretettel várjuk Önöket!

Látogatási információk

A tanösvény túrákra online lehet jegyet váltani. Így próbáljuk biztosítani, hogy mindenki számára élmény legyen a séta az ösvényen. A látogatóközpontnál csak a fennmaradó helyeket, emelt áron értékesítjük.

Részletek: https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/sas-hegyi-latogatokozpont

Nyitvatartás:

Szombat vasárnap 10.00-18.00,
tanösvény túrák indulnak 10.30, 12.00, 14.00, 15.30 órakor

Szerdától péntekig csoportok jelentkezését várjuk telefonon vagy e-mailben.

Telefon: + 36 30 408 4370
email: sashegy@dinpi.hu

És a végére egy kis játék. Jó szórakozást!

Írta és a játékot készítette: Vatai Anna

Február 24-én, Mátyás napján Téltemető családi napra vártuk a családokat, érdeklődőket a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen.

A népi megfigyelés szerint, „Mátyás, Gergely két rossz ember”, mert ilyenkor változik az időjárás: általában hidegre fordul és visszatér a tél. A másik megfigyelés szerint „Jeget tör Mátyás, ha talál. Ha nem talál, akkor csinál!” Mátyás azonban most nem talált jeget, a résztvevőket időnként borongós, de többnyire kellemes, gyakran napsütéses időjárás fogadta.

A program a hegylábi területen kezdődött, innen indulva kellemes sétával érkeztek vendégeink a látogatóközponthoz. Kollégáink közben meséltek az erdős részen folyó munkálatokról, a sűrű virágos kőrises átalakításáról, a kivágott bozót helyére telepített őshonos fajokról (molyhos tölgy, berkenyék, vadalma, vadkörte stb.). Az útvonal érintette Jane Goodall fáját is. A neves főemlős kutató 2019-ben járt nálunk és vadkörtefát ültetett itt. A kis fára fokozottan vigyázunk, és a környékbeli civilek segítségével próbáljuk életben tartani a nyári hőség idején.

Az erdőt elhagyva a túra útvonala a sziklagyephez érkezett, ahol már a tavasz hírnökei fogadták a résztvevőket. Sok helyen sárgállik a hegyi ternye, a dolomitos törmeléket közelről megvizsgálva a tavaszi ködvirágot figyelhettük meg, s az ösvény végén a szemfüles túrázók virágzó leánykökörcsint is láthattak.A látogatóközpontnál a tölgyerdőhöz kapcsolódó természetismereti játékok, magpogácsa készítés és a Szabadítsátok ki Józsit! nyomkereső játékunk várta a családokat. Kicsik és nagyok izgalommal vetették bele magukat a mesébe ágyazott kalandba, gyakorolták a térképolvasást, és különböző rejtvényeket oldottak meg, amivel segítettek „kiszabadítani” Józsit, a haragos siklót.

A jól sikerült nap után készülünk a szezonnyitóra. Március másodikától a tanösvényünkre is várjuk a látogatókat!

Szöveg és kép: Vatai Anna

A Budai Sas-hegy letűnt földtörténeti korok emlékeit is őrzi növények, vadvirágok formájában. Sokan épp ezekért a ritkaságokért keresik fel a hegyet és szeretnek idejárni – de ez is az egyik ok, ami a Természetvédelmi Terület létrejöttét és fenntartását indokolja.

Tél végén, kora tavasszal a kökörcsinek a hegy legnagyobb sztárjai. Valóban, a tanösvény legnagyobb „attrakciója” ilyenkor a kökörcsinek virágzása. De a kökörcsineken kívül sok apró növény is bontja szirmait. Egyesek közülük magukra hívják a figyelmet, mert apró termetük ellenére élénksárga színük vonzza a tekintetet - és persze, a nektárt keresgélő méheket is. Másokat viszont csak akkor veszünk észre, ha kicsit közelebb megyünk, azaz lehajolunk, leguggolunk a gyep szélén. A begjegyzésben néhány ilyen kis termetű, rövid életű (tenyészidejű) fajt szeretnénk bemutatni.

 Az első ilyen apróság a tavaszi ködvirág (Erophila verna (L.) Chevall).

A keresztesvirágúak családjába tartozik. A családnak számos  jól ismert faja van: termesztett növényeink közül ilyen a fejes káposzta, a vadvirágok közül a pásztortáska, erdei holdviola vagy a kövér daravirág (Draba lasiocarpa Rochel). Ez utóbbit azért is érdemes megemlíteni, mert angol nyelvterületen a tavaszi ködvirágra tudományos névként a Draba verna elnevezést használják, az Erophila verna csak szinonimaként szerepel.

A keresztesvirágú növényeknek négy sziromlevele van, kettő-kettő egymással szemben helyezkedik el, keresztet formázva.

Tavaszi ködvirág. (A fotó egy napsütéses februári napon készült.)

A tavaszi ködvirággal már február végén találkozhatunk a Sas-hegy nyílt sziklagyepeiben. Tömegesen virít a talaj közelében. Szára 4-16 cm magas lehet, nálunk inkább csak 4-6 cm-re nyúlik fel. Levelei tőlevélrózsát alkotnak. Mind a levelek, mind a szár erősen szőrözött. A virágok a szár csúcsán fürtökben nyílnak. A sziromlevelek mindössze 2-4 mm hosszúak, fehér színűek. A szirmok bevágottak,  ezért felületesen szemlélve, úgy tűnik, mintha nyolc sziromlevele lenne.

Termése kerek vagy lándzsás becőke, amely 6-20 mm hosszú kocsányon ül. Magjának mérete nem éri el az egy mm hosszúságot.

Száraz gyepeken kívül találkozhatunk vele homok pusztákon, utak mentén, legelőkön, de Nyugat-Európa tengerpartjain a homokdűnéken is.

A ködvirág után az apró szirtőr (Hornungia  petraea (L.)Rchb) bont szirmot. Előbb a déli oldal szikláin fedezhetjük fel, később a keleti, észak-keleti oldalon is feltűnnek virágai, ha elég közelről tanulmányozzuk a felszínt.  Nagyon rövid tenyészidejű: amikor a külső környezeti tényezők megfelelőek, virágai kinyílnak és rövid időn belül magot is érlelnek. Többnyire önbeporzók (ez igaz a ködvirágra is), magjuk sokáig képes kicsírázni. A nyári szárazság idején csak a talajban szunnyadó magok vannak jelen, a növény maga már  elpusztult, és nem is találjuk meg a sziklákon.

Apró szirtőr (Hornungia  petraea (L.)Rchb.)

Az apró szirtőr is a keresztesvirágúak családjába tartozik. Levelei szárnyasan 3-5 hosszúkás-tojásdad szeletre tagoltak. A virágok kicsik, sziromleveleik 0,5-1 mm hosszúak, a csészeleveleket legfeljebb kissé növik túl. Földrajzi elhelyezkedéstől függően március elejétől májusig találkozhatunk ezzel az aprósággal.

Az apró szirtőr elvirágzott példányai

Március második felében, szintén a nyílt gyepekben virágzik a galléros tarsóka (Thlaspi perfoliatum L.). Nem feltűnő növény, csak tömeges megjelenésével vesszük észre. Virága fehér színű, s az előzőleg bemutatott fajokhoz hasonlóan, rövid időn belül már csak a becőkéit látjuk, később már azt sem.

  Galléros tarsóka (Thlaspi perfoliatum L.)

„Galléros” jelzőjét leveléről kapta, amely szíves vállal öleli körül a szárat, mint egy gallér a nyak körül. Levelei hamvasak, szélük ép.  A száraz gyepek mellett gyomtársulásokban is előfordul.

Jól látszanak a hengeres szárat gallérszerűen ölelő levelek

A tarsókákat több faj képviseli a magyar flórában, köztük védettek is vannak.

Következő apróságunk az apró kőtörőfű (Saxifraga tridactylites). A kőtörőfűfélék családjába 580 faj tartozik. A fajok nagy része a sarki és az északi mérsékelt öv magashegységeiben gyakori.

A latin saxifraga magyar megfelelője a „kőtörő” elnevezés, azaz sziklákon találjuk meg a növényeket, s minden bizonnyal a kövek aprózódásában e növények  is szerepet játszanak. A névhasználattal kapcsolatban eszembe jut egy régi emlék. Sok évvel ezelőtt vezetővel másztunk fel a Szanda csúcsára. Túravezetőnk a növényeket bemutatva a varjúháj fajokat is kőtörőfű néven emlegette. A varjúhájaknak  saját családjuk van (varjúhájfélék családja), de rokonságban állnak a kőtörőfűfélékkel is, mert mindkét család a kőtörőfű-virágúak rendjébe tartozik.

 Apró kőtörőfű

Az apró kőtörőfű a Sas-hegy északi csúcsán, a hűvösebb oldalon a sziklák felszínén tenyészik. Kicsiny fehér virágai vannak, öt sziromlevéllel. A szirmok nagysága 2-3 mm. A szára 3-20 cm magasra nő, laza szerkezetű tőlevélrózsával, mely virágzásra gyakran elszárad. A szára pirosas színű. Rokon, védett faj a fürtös vagy buglyos kőtörőfű, mely főként az Északi-középhegység védett, maradvány (reliktum) faja.

Befejezésül jöjjön egy nevében apró, az előző fajok virágaihoz képest óriás, feltűnő virágú növényke, az apró nőszirom (Iris pumila L.).

A nőszirmok az egyszikűek osztályába tartoznak. Erről számos tulajdonságuk árulkodik: a virágtakaró egynemű, csak sziromlevelek alkotják, csészelevele nincs. A  sziromleveleket lepelnek nevezzük. A levelek erezete párhuzamosan fut, s ha a gyökérzetet is megvizsgáljuk, mellékgyökérzetet találunk.  Az apró nőszirom - nem meglepő módon - a nősziromfélék családjának tagja. A talajban gyöktörzse lapul, mely egyenletesen vaskos. A virágzó növény termete 10-15 cm magas. A szár nem hosszabb 5 cm-nél, a tőlevelek kard alakúak, a szárnál hosszabbak. A jellegzetes nőszirom virág a szár végén nyílik. A külső lepelcimpák visszahajlók, szakállasok. A lepellevél csöve megnyúlt. A virágok sötétlilák vagy halvány sárgák lehetnek. A Sas-hegyen mindkét színű előfordul. Az apró nőszirom is csak néhány napig díszlik, majd termést érlel. Magja toktermésben fejlődik. 

Az apró nőszirom védett, természetvédelmi értéke 5000 forint.

Kép és szöveg: Vatai Anna

Felhasznált irodalom:

• Új magyar füvészkönyv I-II. Magyarország hajtásos növényei. ANPI, 2009
• Csapody I.- CsapodyV. - Jávorka S.: Erdő-mező növényei. MezőGazda Kiadó, 1993
• http://www.termeszetvedelem.hu/
• https://www.terra.hu/haznov/html/latidx.html#I
• https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s24.html
• https://www.plantarium.hu/2013/11/07/kereszeletu-novenyfajok/

A Budai Sas-hegyen az érkező tavasz elsőként nyíló színes virága a leánykökörcsin, tudományos nevén Pulsatilla grandis.

A leánykökörcsin a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó lágyszárú növény, Magyarországon védett. Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

Leszakítani nem csak a mérgező hatása miatt, vagy éppen a védettsége miatt nem szabad, de nem is érdemes. Leszakítása után ugyanis ez a gyönyörű színes és élettől duzzadó virág percek alatt elhervad. De kiásni sem érdemes, mert a száraz gyepek társult virágaként a létfenntartásához szükséges nedvességet hosszú karógyökerével biztosítja. Ennek elvágása vagy elszakítása a növény gyors pusztulásához vezet!

A virág bár európai eredetű, tőlünk nyugatra már nem terjeszkedett. Keletre viszont igen! A nyelvészek szerint a magyarság egyik ősi virága, hiszen az ázsiai sztyeppéken is jól érzi magát. Így a honfoglaló magyarság már a nagy ázsiai sztyeppéken megismerhette a leánykökörcsin szépségét.

De mit mondanak a nyelvészek a magyar elnevezésről? Azt, hogy a nevében szereplő „kök”, az ó-török nyelvben kéket jelent. A „csin” pedig szláv eredetű szó, amely csinosat, rendeset, rendezettet jelent.

A Sas-hegy védett szubmediterrán oldalán a melegedő klíma hatására is a leánykökörcsin bundás bimbói egyre korábban jelennek meg. Idén a kedvező időjárási viszonyok miatt az első virág már január végén kinyílt.

Többéves megfigyelésem alatt nem volt példa erre még. Idén január 21-én kifejlett bimbót tudtam fényképezni, január 26-án pedig már a megnyílt virágot.

  A természet bölcsessége és az alkalmazkodó képesség érdekes jeleit láthatjuk ezen a gyönyörű virágon. Maga a korai virágzás is arra utal, hogy a megporzásban való verseny miatt inkább vállalja a leánykökörcsin a korai virágzás rizikóit: a hideget és a viszonylag kevés rovar jelenlétét. Utóbbiak a konkurencia hiányában szívesen végzik a beporzást a gazdag aranysárga porzók meglátogatásával, a kora tavaszi hideg ellen pedig hatásosan védekezik a növény az egészét beborító finom „szőrmebundájával”.

Ismét csak a természet bölcsessége nyilvánul meg abban is, hogy a virágzás utolsó harmadában, a magszórás idejére, a virág szára látványosan növekedésnek indul. Így a szárnyas magok magasabbról tudnak a szelek szárnyán elindulni és ezáltal messzebb tudnak repülni, biztosítva ezzel a fajfenntartás eredményességét.

Szöveg és kép: Etter Dénes polgári természetőr

Az év hüllőjének 2024-ben a kaszpi haragossiklót (Dolichophis caspius) választották.

A Sas-hegy hüllőfaunája hazai viszonylatban igen gazdagnak mondható, ami részben a hegy összetett és változatos klímájának köszönhető. A Magyarországon előforduló hét kígyófaj közül négy jelenlétét sikerült eddig a Sas-hegyről igazolni – köztük a kaszpi haragossiklóét, amely hazánk legnagyobb és egyik legritkább kígyója, hegylakóink közül pedig a legmagasabb természetvédelmi értékű faj.

 A kaszpi haragagossikló hazánk legtermetesebb kígyója: a felnőtt egyedek hossza meghaladhatja akár a 2 métert is. A szakirodalom a Balkánon 2,5 méteres példányokat is ismer, de nálunk nem nő ekkorára.

Igazi élőhelyei a hegy déli részen található szubmediterrán, száraz, meleg klímájú, sziklákkal, bokrokkal tarkított gyepfoltok. Kimondottan impozáns mérete ellenére azonban mégsem lehet vele könnyen összetalálkozni, mert az embert vagy a nagytestű ragadozókat, ha csak teheti, igyekszik messze elkerülni.

Ezüstösen fénylő barnásszürke, esetleg gesztenye barna alapszíne jól elrejti a kígyót a terepen. Egyik régebbi neve a „csíkos sikló” volt, ez a fajra igen jellemző, testének és farkának felső részén futó pikkelyek szalmasárga csíkjaira utal.

A Sas-hegyen elsősorban gyíkokat zsákmányol, de az eredeti balkáni élőhelyeken inkább más kígyófajok jelentik legfőbb zsákmányállatait. De zsákmányai között madarakat, kisebb emlősöket (elsősorban az ürgénél kisebb rágcsálókat) is találunk, amelyet furcsa módon gyakran élve nyel le.

Kimondottan nappali állat, a meleg nyári napokon a legaktívabb. Gyors anyagcseréje miatt sok zsákmányállatot kell elejtenie, ehhez pedig nagy vadászterületre van szüksége. Vadászterületét jó ismeri, rendszeresen bebarangolja és a hasonló méretű fajtársait kiűzi onnan.

További jellemzőit egy következő posztunkban olvashatják majd.

Kép és szöveg: Gulyás Kis Csaba

Idén nyolcadik alkalommal jelölték ki az év emlősét - ezúttal a hermelin (Mustela erminea) nyerte el a kitüntető címet.

A kiválasztás nem közönségszavazatokon múlott, mint a többi „Év faja” esetében. Az év emlősét a Vadonleső szakemberei nevezik meg. A kiválasztásában nem csak az adott faj természetvédelmi státusza játszik szerepet. Az elmúlt években a kijelölt fajon keresztül bemutatásra illetve a figyelem középpontjába kerültek különböző élőhely típusok is, azok szerepe az ökoszisztémában és a rájuk leselkedő veszélyek.  A Vadonleső honlapján megtalálhatjuk a hermelin, mint az év emlőse üzenetét:

A klímaváltozással és annak járulékos, sokszor rejtett negatív hatásaival,
az állati szőrméből készült ruhadarabok visszaszorításával,
a biológiai sokféleség megőrzésével, az idegenhonos inváziós fajok terjedésével,
az extenzív, vegyszermentes mezőgazdasági termelés szükségszerű kiterjesztésével,
valamint élő környezetünk folyamatos monitorozásával bizony foglalkoznunk kell!    

A hermelin szó német eredetű, németül „der Hermelin” állatunk neve.  Az angol kétféle elnevezést használ, „stoat” a nyári bundás  barna színezetű állat, „ermine” a fehér, téli bundás. A francia nyelvben is l’hermine az elnevezés. A hermelin szó nyelvünkben korábban csak a fehér prémre vonatkozott. Eleink még hölgyként, hölgymenyétként említették az állatot. Az Árpád-korban voltak hermelinvadászok, „hölgyészek”. A „hölgyészek” lakta falu első írásos említése 1277-ből származik. A ma is létező település Tolna megyében található, Hőgyész nagyközség. Kisragadozónk a nagyközség címerének motívuma.

Hőgyész címere (Forrás: wikipédia, free domain)

A hermelin a ragadozók rendjébe, ezen belül a menyétfélék családjába tartozik, s ezáltal közeli rokonságban van az elmúlt év emlősével, a vidrával.

Európától, Ázsia északi és középső tájain keresztül, Észak-Amerikáig széles körben elterjedt. Európa nagy részén, a mediterrán régió kivételével megtalálható. Új-Zélandra 1879-ben telepítették be.

Az év emlőse, a hermelin, talán a legkevésbé ismert, legkevésbé kutatott kisragadozónk, bár a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) kutatásai igyekeznek az állomány alakulását nyomon követni. Ennek ellenére kevés hazai adat áll rendelkezésre, gyakran a kutatók is külföldi adatbázisokat használnak.

Hogy kevéssé ismerjük a fajt, több okra vezethető vissza.

Egyrészt rejtőzködő életmódot folytat, az általa kedvelt élőhely típusokon nehéz megfigyelni, illetve könnyen összetéveszthető a külsőre hozzá nagyon hasonló menyéttel. Másrészt az állomány nagysága nagymértékben függ a zsákmányállatok populációinak nagyságától is. Amennyiben a zsákmányt jelentő rágcsálók állománya nagymértékben csökken, úgy a hermelinek száma is megcsappan és még ritkábban kerül szem elé.

Magyarországon az egész ország területén elterjedt kisragadozó a hermelin, de előfordulása foltszerű. A változatos, mozaikos szerkezetű, zavartalan, nedves élőhelyeket kedveli, melyet a táplálék készlet alapján választ. Hazánkban elsősorban tavak, patakok és csatornák mentén lelhető fel, de kedveli még a mezőgazdasági táblák szegélyiben, határaiban fellelhető bozótosokat, bokor sorokat, erdőfoltokat, ahol sok a rágcsáló. A nem túl sűrű viszonylag nyíltabb, vegyes faállományú erdőkben és fenyvesekben is megjelenhet, a tajga övezetben kimondottan erdei faj. A zártabb középhegységi erdeinkben csak ritkán fordul elő, az emberi településeket is kerüli.

Hermelin (Fotó: Kókai Szabolcs)

Testhossza 19-32 cm, farka: 8-13 cm hosszú. Lábai rövidek teste hosszú hengeres. A hímek a nőstényeknél nagyobb termetűek. Hátát felpúposítva mozog a talajon, gyakran úgy tűnik, mintha fel-le "pattogna".

Szőrzete évszaktól függően változik. Nyáron bundája vöröses barna, de hasa, torka, álla és mellső lábainak belső felülete fehér. Kemény teleken bundája általában fehér. Fontos faji határozó bélyeg, hogy farkának utolsó harmada minden évszakban fekete, e tulajdonsága alapján lehet könnyen elkülöníteni a menyéttől.

A téli fehér bunda a havas tájban rejtő szín. Az utóbbi években egyre ritkább a tartós hóborítás a tájakon, a sötét színű növényzetben a fehér bunda feltűnő, és evolúciós hátrányt jelent. Az átszíneződést egyesek szerint a hőmérséklet csökkenése indikálja, mások szerint a napok hosszának változása a kiváltó ok.  Ősszel és tavasszal „foltos” példányok is előfordulnak a színváltás közepette, de enyhébb teleken is megfigyelhető a részleges átszíneződés. 

Téli bundás hermelin vadászik

Említettük, hogy a hermelin elnevezést a téli gereznára használták régen. A sűrű, tömött hófehér bunda a fekete folttal értékes szűcstermék volt a középkorban, királyi palástok készültek belőle. III. Edward angol király rendelete alapján hermelin prémet kizárólag a királyi család tagjai viselhettek. A fekete foltok száma, és elhelyezkedése a ruházaton, a viselőjének rangját jelezte.

II. Erzsébet angol királynő koronázási palástjának szegélye hermelinprémből készült 
(Fotó: wikipédia, free domain)

A hermelinek magányos állatok. Mind a nőstények, mind a hímek territóriumot tartanak, bár a hímeké jóval nagyobb. A nőstény csak a párzási időszakban fogadja el a hím közelségét.

A nász időszaka vitatott, egyes nézetek szerint ez kora tavaszra esik. Mások úgy tartják, május-június a párzás időszaka. Ilyenkor a megtermékenyített petesejt késleltetve ágyazódik a méhbe, a vemhesség akár 10 hónapig is tarthat. Tavasszal, a hőmérséklet emelkedésének hatására a csíra fejlődése felgyorsul. A hermelin nem ás magának kotorékot. Vackát elhagyott épületekben, kőrakások üregeiben, nagyobb odvas fákban és az elfogyasztott nagyobb rágcsálók üregeiben készíti el. Általában szőrrel béleli, ritkábban leveleket is felhalmoz. Az utódok március és május között jönnek a világra. Évente csak egyszer ellik, rendszerint 4-8 kölyökből áll az alom. A kicsik vakon jönnek a világra, szemüket 35-42 nap után nyitják ki. 7-12 hetes korukig szopnak és 10-12 hetes korukra már önállóan képesek zsákmányt ejteni. A kölykök 3-4 hónapos korukig az anyjukkal maradnak, ősszel saját területet keresnek maguknak.

 A hermelin ragadozó, általában a pocokfélékkel táplálkozik. Nálunk élőhelytől függően elsősorban a mezei pocok, a vízi pocok, az erdei pocok és az erdei egerek a fő táplálék fajai. Ezenkívül, kifoszthatja a madarak fészkeit, elkaphatja a madarakat, illetve a mezei és üregi nyúl fiatal egyedeit is. A kaposvári Egyetem Ökológiai munkacsoportjának vizsgálata alapján a nyúlfiak fogyasztása hazánkban nem bizonyítható.  Ügyes, technikás vadász, így nálánál nagyobb préda legyűrése sem okoz problémát számára. Az Egyesült Királyság területén gyakran üregi nyulakat zsákmányol.

A videóban David Attenborough tolmácsolásában követhetjük végig, ahogy a hermelin egy nála tízszer nagyobb nyulat zsákmányol

A nemek közötti méretkülönbség hatással van a zsákmányolt állatok milyenségére is. A kisebb termetű nőstény a rágcsálókat követni tudja azok járataiban is, és azokkal táplálkozik. A nagyobb termetű hím már nem fér be a földalatti járatokba, viszont nagyobb prédát is meg tud fogni. Táplálékszegény időszakban pedig dögre is rájárhat. Ritkán cickányféléket, peleféléket, gyíkokat, közepes termetű madarakat és gyümölcsöket is fogyaszthat.

A hermelin Magyarországon 1974 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Kis termete mellett, különleges élőhely igénye is sérülékennyé teszi. Legnagyobb veszélyeztető tényező az élőhelyek megszűnése, átalakulása. Mivel vizes élőhelyek közelében telepszik meg, az ezen területeket érintő változások, elsősorban a klímaváltozás hatásai valamint az idegenhonos vagy inváziós fajok elterjedése közvetlenül hat a hermelin populációira is. Élőhelyeinek eltűnése, a táplálék fajok egyedszámának kiszámíthatatlan ingadozásai, a nagytáblás, monokultúrás mezőgazdasági művelés, a nagyfokú vegyszerhasználat, a mezsgyék, bokrosok felszámolása,( - itt vagyunk megint, mint a vetési konkoly, vagy a  beporzók esetében -) és a kóbor kutyák és macskák mind-mind veszélyeztetik fennmaradását.

 Ezzel, az év fajait bemutató sorozatunk végére értünk, de a feladvány most sem marad el.

Köszönjük Kókay Szabolcsnak a rendelkezésre bocsájtott fényképet!

Írta és a feladványt készítette: Vatai Anna

Közreműködött: Balogh Dániel PhD hallgató

Felhasznált irodalom:

Dr. Lanszki József-Bíró Janka: A válogatós hermelin  (Természetbúvár, 2006/6. szám)

Garancsy Mihály:  Poszteren a hermelin  (Természetbúvár, 2015/3. szám)

Pannon Enciklopédia - Magyarország állatvilága. Budapest: Duna Kanyar 2000 Kiadó, 1996.

https://www.discoverwildlife.com/animal-facts/mammals/how-to-tell-the-difference-between-a-stoat-and-a-weasel/

https://www.britannica.com/animal/ermine-mammal

https://www.wildlifetrusts.org/wildlife-explorer/mammals/stoat

https://a-z-animals.com/animals/stoat/

https://www.youtube.com/watch?v=BeS9x36X9T8

https://www.xn--vadonles-8sb.hu/evemlose/2021

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/h-F2416/hermelin-F253B/