Az Év fajai 2021
Az év vadvirága
Az év vadvirága: A vetési konkoly
(Agrostemma githago)
Az Év vadvirága mozgalom egyéni kezdeményezésből indult, de mára a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Biológiai Társaság is a támogató hátteret biztosítja a mozgalomnak. A kezdeményezés célja, a többi év fajához hasonlóan, a figyelemfelhívás, ismeret- terjesztés volt. 2011 óta olyan szépséges vadvirágok nyerték el a címet, mint a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, vagy a kikeleti hóvirág. Előbbi kettő a Sas-hegy ékessége is, de tavaly a jelöltek között szerepelt a kövér daravirág, mely szintén jellegzetes kora tavaszi virág a Sas-hegyen.
Kövér daravirág (Draba lasiocarpa) az egyik legkorábban virító növény a Sas-hegyen
(Fotó: Vatai Anna)
Ebben az évben olyan fajok kerültek a jelöltek közé, melyek a mezőgazdasági területekhez köthetőek: a bíborfekete hagyma, a pici egérfarkfű és a nyertes, a vetési konkoly.
A vetési konkoly eredetileg a Földközi-tengernél honos, de világszerte elterjedt. Hazánkban a múlt század derekáig közönséges gaznak számított. A gabonatáblákban, vagy ezek szélén a szarkalábbal, kék búzavirággal vagy a pipaccsal együtt színes foltot alkotott. Hogy gyakori volt, mi sem bizonyítja jobban, mint azok a népdalok, amelyekben megemlítik a konkolyt.
„ Konkoly levél, tiszta búza,
Majd kinyílik a viola.
A violát akkor szedik,
Mikor reggel harmatozik.”
“Ritka az a búza, mibe konkoly nincsen,
Ritka az a kislány, kibe hiba nincsen,
Lám, a mi búzánkba egy szál konkoly sincsen,
A mi szerelmünkbe semmi hiba nincsen.”
Vetési konkoly Ócsa határában
(Fotó: Nagy László)
A konkolyt eleink, mint mérgező gyomnövényt tartották számon. Fontos volt ismerni, és a gabonából kiválogatni, mert az egész növény mérgező. A benne található szaponin vegyületek elsősorban a baromfiakra voltak ártalmasok, de a 3 grammnál több konkolylisztet tartalmazó kenyér az emberre is végzetes volt.
A konkoly az ősidőktől fogva együtt termett a háziasított őszi gabonákkal és alkalmazkodott is azok termesztéséhez.
A konkoly magassága általában a gabona szárával megegyező, a gabonatáblában virágzásig észre sem lehet venni. Magjai az aratás idejére érnek meg, de a toktermések nem nyílnak fel, tehát aratáskor nem potyognak ki a tokból. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a konkoly magva az idők során fokozatosan nagyobbodott, így a magvak mérete és súlya megegyezik a gabonaszemekével. Ezért rostálással vagy egyéb egyszerű eszközökkel nem lehet őket kiválogatni. A gabonával egyszerre földbe kerülő konkoly magvak együtt csíráznak az elvetett gabonával.
Vetési konkoly tokja, mely a magokat tartalmazta
A konkolymag tápanyagokban gazdag, takarmánykeverékekben sertéseknek, juhoknak, kecskéknek adták. Egyes vizsgálatok szerint a magokat pörköléssel lehet méregteleníteni, és a tápértékük sem csökken. Ugyanakkor a kenyérlisztbe keveredett konkolyliszt kékre színezte a kenyeret, és a méreganyagokat a sütés sem hatástalanította.
A gabonatáblákban élő gyomnövények visszaszorulása már a nagymértékű vegyszeres gyomirtás elterjedése előtt megkezdődött. A mag tisztításánál alkalmazott eljárások fejlődése lehetővé tette a gabona és gyommagvak alapos szétválogatását, s így a vetőmaggal egyre kevesebb gyommag jutott vissza a földekre. Ezáltal a vetési konkolyon kívül számos egyéb gyomnövény is megfogyatkozott.
A nagyüzemi mezőgazdaság, a gyomirtók használata következtében a vetési konkoly szinte eltűnt, 1993-ra a kipusztulás szélére sodródott. Ezt megelőzendő védetté nyilvánították, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Így lett a vetési konkoly hazánk egyetlen védett gyomnövénye.
Vetési konkoly gabonatáblában
(Fotó: Halász Antal)
A vetési konkoly a szegfűfélék családjának tagja. Karcsú termetű, 50-70 cm magasra növő dekoratív megjelenésű növény. Levelei lándzsásak, átellenes állásúak és a szárral együtt szürkén molyhosak.
Virága 5 db lilás bíborszínű szirommal, és hosszú, keskeny, a sziromleveleken túlnyúló csészelevelekkel rendelkezik. Toktermésében sok, vese alakú mag fejlődik.
A gyomnövények, így a vetési konkoly is flóránk része. A Magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint a gyom valamilyen haszontalan vagy káros növény. Azonban ha jobban megvizsgáljuk a gyomokat, azt tapasztaljuk, hogy sok olyan gyomnak nevezett faj van, amit régen valamilyen módon felhasználtak.
A népi kultúrában számos ilyen növényt festőnövényként, vagy gyógynövényként ismertek. Voltak olyan gyomnövények is, amelyek magja vagy a növény maga ínséges időkben táplálékul szolgált. A kertből vagy szántókról kigyomlált növényeket az állatok etetésére felhasználták.
Számos gyomnövény gyökere mélyre hatol, ezáltal a mélyben található tápanyagokat a felszín közelébe szállítja. A növényzettel, akár gyomokkal borított területeket pont ezek a növények védik az eróziótól, valamint „hasznos” rovarok élőhelyét és táplálék forrását is biztosítják.
Tehát ne úgy tekintsünk gyomnövényeinkre, mint felesleges rossz, hanem mint az ökoszisztéma részei. A gabonatáblák szegélyeit megtartva és fenntartva szépséges vadvirágaink, így a vetési konkoly fennmaradását is biztosítani tudjuk.
Írta és a feladványt készítette:
Vatai Anna
Budai sas-hegy Természetvédelmi Terület
és Látogatóközpont vezető
Felhasznált irodalom:
-Pinke Gyula, Pál Róbert: Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme Pécs, Alexandra Kiadó, 2005
-Csapody István, Csapody Vera, Jávorka Sándor: Erdő-mező növényei Budapest, Mezőgazda Kiadó, 1993
-Európa vadvirágai Madách Kiadó
www.terra.hu
-http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_134
