Az év hüllőjének 2024-ben a kaszpi haragossiklót (Dolichophis caspius) választották.

A Sas-hegy hüllőfaunája hazai viszonylatban igen gazdagnak mondható, ami részben a hegy összetett és változatos klímájának köszönhető. A Magyarországon előforduló hét kígyófaj közül négy jelenlétét sikerült eddig a Sas-hegyről igazolni – köztük a kaszpi haragossiklóét, amely hazánk legnagyobb és egyik legritkább kígyója, hegylakóink közül pedig a legmagasabb természetvédelmi értékű faj.

 A kaszpi haragagossikló hazánk legtermetesebb kígyója: a felnőtt egyedek hossza meghaladhatja akár a 2 métert is. A szakirodalom a Balkánon 2,5 méteres példányokat is ismer, de nálunk nem nő ekkorára.

Igazi élőhelyei a hegy déli részen található szubmediterrán, száraz, meleg klímájú, sziklákkal, bokrokkal tarkított gyepfoltok. Kimondottan impozáns mérete ellenére azonban mégsem lehet vele könnyen összetalálkozni, mert az embert vagy a nagytestű ragadozókat, ha csak teheti, igyekszik messze elkerülni.

Ezüstösen fénylő barnásszürke, esetleg gesztenye barna alapszíne jól elrejti a kígyót a terepen. Egyik régebbi neve a „csíkos sikló” volt, ez a fajra igen jellemző, testének és farkának felső részén futó pikkelyek szalmasárga csíkjaira utal.

A Sas-hegyen elsősorban gyíkokat zsákmányol, de az eredeti balkáni élőhelyeken inkább más kígyófajok jelentik legfőbb zsákmányállatait. De zsákmányai között madarakat, kisebb emlősöket (elsősorban az ürgénél kisebb rágcsálókat) is találunk, amelyet furcsa módon gyakran élve nyel le.

Kimondottan nappali állat, a meleg nyári napokon a legaktívabb. Gyors anyagcseréje miatt sok zsákmányállatot kell elejtenie, ehhez pedig nagy vadászterületre van szüksége. Vadászterületét jó ismeri, rendszeresen bebarangolja és a hasonló méretű fajtársait kiűzi onnan.

További jellemzőit egy következő posztunkban olvashatják majd.

Kép és szöveg: Gulyás Kis Csaba