Az Év fajai 2021
Az év hala
Az év hala: A jászkeszeg
(Leuciscus idus)
A Magyar Haltani Társaság 12 évvel ezelőtt csatlakozott az Év faja mozgalomhoz. A szakemberek által kiválasztott és szavazásra bocsájtott fajok nem mindegyike védett, de az Év hala cím lehetőséget ad az adott faj népszerűsítésére.
Az elmúlt év végén a közönség a védett fürge cselle mellett az őshonos, de megritkult angolna és a jászkeszeg közül választhatta ki az év halát. Ez utóbbi két faj nem védett, fogható halfajunk. A szavazatok alapján az év hala a jászkeszeg lett, így e faj került a figyelem középpontjába.
Az idei szavazáson második helyezett lett a védett fürge cselle.
Európa magashegységeitől (Pireneusok, Alpok) észak-keleti irányban egész Szibériáig húzódik a jászkeszeg elterjedési területe. Skandináviában Svédországban és Finnországban megtalálható, de Norvégia nagy részén hiányzik.
Az év hala a folyók úgynevezett „dévér zónájának” hala. Ez a folyók síkvidéki, kis esésű, lassú folyású szakasza, ahol a mederfenék sóderes, a víz hőmérséklete nyáron a 25 C fokot is elérheti.
A nagy folyók szinttájainak áttekintése
A jászkeszeg hazánk szinte valamennyi folyójában megtalálható faj. Elsősorban a Duna és a Tisza valamint ezek mellékfolyóiban élnek nagyobb állományai. Tavakban, így a Balatonban is, csak elvétve fordul elő, de azokban a víztározókban, amelyekben a vízmozgás intenzívebb, szívesen tartózkodik.
A jászkeszeg a pontyfélék rendjébe, azon belül is a pontyfélék családjába tartozik. Tehát nem a keszegfélékkel, hanem a pontyfélékkel rokon.
A népnyelv számos elnevezését ismeri: jác, jászponty, jaszkó. Herman Ottó még az „ónos jász” néven emlegette, a hát és farok úszójának szürkés színezetére utalva.
jászkeszeg (Leuciscus idus)
Színezete változatos, az ezüsttől a bronz árnyalatig terjedhet, lehet sötétszürke, esetleg kékeszöld. Létezik egy sárgás színű változata, az arany orfa. Ennek színezete hasonlít az "aranyhalakra" azaz a koi pontyokra, ezért főleg Nyugat-Európában kerti tavak díszhalaként alkalmazták.
A jászkeszeg teste oldalról lapított, háta mérsékelten magas. Hát és has vonala hasonló mértékben ívelt.
Szeme aranysárga és ezüstös, szája kicsi, felfele irányuló, csúcsba nyíló.
Az idősebb egyedek páros úszói és a farok alatti úszója rőtes-pirosas színű. Ezért összetéveszthető a vörösszárnyú keszeggel vagy a bodorkával.
Testét viszonylag apró és erősen ülő pikkelyek borítják. Az oldalvonal mentén számuk 55-63. Ez fontos határozó bélyeg, hisz a hasonló fajok pikkelyszáma mindig kevesebb ötvennél az oldalvonal mentén.
A halak életük végéig növekednek, az eddig ismert legnagyobb méretű jászkeszeg 85 cm hosszú volt, súlya 4 kg. Hosszú életű faj, akár 20 évig is élhet.
A jászkeszegek ívására április és július között kerül sor, az időjárástól függően. A halak csapatokba verődve keresik fel az ívóhelyeket, melyeket lassú folyású víz, sóderes mederfenék jellemez. Az 50-70 cm mély vízben a sóderes aljzatra vagy vízinövényekre rakja ikráit a nőstény. Az ikrákat egyszerre rakja le, számuk 50-150 000 is lehet.
Az ivadék a megtermékenyítést követően 8-10 nap alatt kel ki. A kis halak kezdetben állati planktonnal táplálkoznak, felnőve válnak mindenevővé. Étlapjukon főleg kisebb gerinctelen állatok, lárvák, puhatestűek szerepelnek, de fogyasztanak növényi részeket, szerves törmeléket és kisebb halakat. Június közepén, a tiszavirág rajzása terített asztalt jelent a jászkeszeg számára is.
Télire csapatokba verődnek és a mélyebb vizekre húzódnak telelni, de ilyenkor is táplálkoznak. A nagyvárosok szennyvíz befolyói télen is bőséges táplálákkal szolgálnak számukra.
A jászkeszeg Magyarországon őshonos, horgászható faj. A kifogott példányokra méret korlátozás vonatkozik, a 20 centiméternél kisebb példányok nem tarthatók meg. Ugyancsak fogási tilalom van érvényben a szaporodási időszakban, április 15. és május 31. között.
Hazánkban a legnagyobb jászkeszeget 1995-ben, a Keleti-főcsatornában fogták, súlya 3,86 kg volt.
Feladványunkban a képeken ábrázolt védett halfajok nevét kell kitalálni.
Írta és a feladványt készítette:
Vatai Anna
Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület és
Látogatóközpont vezető
Felhasznált irodalom:
Pintér Károly: Magyarország halai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.
Dr. Juhász Lajos: A jászkeszeg, Természetbúvár, 2021./1. szám
Pannon enciklopédia: Magyarország állatvilága, Dunakanyar 2000 Kiadó, Budapest, 1996.
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyarorszag-halfaunaja/ch03.html
http://haltanitarsasag.hu/azevhala_hu.php
