Beporzók Napjára: lepkék, méhek, bogarak

Beporzók napjára: Lepkék, méhek, rovarok

Magyar kezdeményezésre, 2018-ban bővült a zöld jeles napok köre egy koratavaszi dátummal, március 10-vel. Ez lett a Beporzók Napja. Külön a méheknek szentelt jeles nap a Méhek Napja (április 30.) és a Méhek Világnapja (május 20.). A Beporzók Napja egy kicsit több ennél, hisz minden beporzásban közreműködő élőlény fontosságára hívja fel a figyelmet.

Mi is az a beporzás? A növények ivaros szaporodásának az a része, amikor a magkezdeményre - a nyitvatermők esetében- vagy a női ivarlevélre (termő, vagy bibe) – a zárvatermők esetében - a hím ivarlevelekből (porzó) virágpor kerül.

A beporzást végezheti a szél, mint például a gabonafélék vagy a diófa esetében. Ilyenkor a virágok kicsik, nem feltűnőek, gyakran hiányosak.

A virágport, vagy pollent szállíthatja a víz is, egyes hínárfajok így termékenyülnek meg.

A leggyakoribb közreműködők a különféle állatok. A trópusokon madarak, emlősök is részt vesznek a munkában, de a virágpor szállítását nagyrészt rovarok végzik. Hazánkban is rovarok a legfőbb beporzók.

Háziméh leánykökörcsinen

Ha a beporzókat emlegetjük, akkor legtöbbször a méhek jutnak eszünkbe, azon belül is a háziméh. A háziméhek azonban nem elegendőek az összes beporzás elvégzéséhez, csak részben pótolják vadon élő rovartársaikat. Az Európában termesztett növényfajok kétharmada rovarbeporzású. Hogy friss zöldség, gyümölcs kerüljön az asztalunkra, hogy virágokban gyönyörködjünk, számtalan rovarfaj közreműködésére van szükség. Az elmúlt években sorozatosan jelentek meg híradások a beporzó fajok megfogyatkozásáról, eltűnéséről, a mezőgazdasági táblák mellé telepített háziméh családok mérgezéséről.

Miért is foglalkozzunk a beporzókkal? Magyarázatként álljon itt a Magyar Rovartani Társaság honlapjáról származó szellemes idézet:

„A dinoszauruszok letűnése óta a zárvatermő növények és az őket beporzó állatok jelentős fejlődésen mentek át. Az ember főszereplővé lépett elő az evolúcióban. A virágos növények és mi ezer szállal vagyunk összekötve (babtól baracklekvárig, bútorfától biodízelig). Nem feledhető az a sok öröm sem, amit nekik köszönhetünk (illatos, tarka virágos rét, egy szép csokor virág), a sok beporzó és egyéb rovar pedig kell azért is, hogy legyen madárdal, és ne kelljen sokáig szagolni, amit nem szeretnénk.”

A budai Sas-hegy Természetvédelmi terület sokszáz növényfajt számláló sziklagyepei nem csak a különleges, bennszülött vagy maradvány növényfajok menedékei. Koratavasztól késő őszig, de gyakran akár a még decemberben is virító növények gazdag, változatos étlapot kínálnak a terület rovarvilágának.

Változatos növényvilág-változatos rovarvilág a Sas-hegyen

( Felső sor: sárgalábú álcincér, kígyószisz törpepoloska, sakktábla lepke

Középső sor: feketecombú keskenyfedős cincér, háziméh

Alsó sor: közönséges virágdíszbogár, boglárka, kövi poszméh)

A különböző virágos növényeket egyenesszárnyúak (szöcskék, sáskák), méhek, poszméhek, legyek, darazsak, bogarak, poloskák, hangyák és természetesen lepkék látogatják.

Ez utóbbiakról, azaz a lepkékről, az év rovaráról, a kacsafarkú szenderről és általában a szenderekről Szabóky Csaba lepkésszel, a Magyar Rovartani Társaság és a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület tagjával, számos szakkönyv szerzőjével, a Sas-hegy lepkefaunájának kiváló ismerőjével beszélgettem. A beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják az alábbiakban.

Szabóky Csaba néhány munkája

„-Az év rovara a kacsafarkú szender. A rovarok osztályán belül a szenderfélék családjába tartozik. Mit kell tudnunk a szenderekről?

Sz. CS.: -Magyarországon 20 szenderfaj él, ezek közül három faj nappal repül, a többi éjszakai életmódú.

Ez utóbbiakat különböző csapdázási módszerekkel vizsgálják a lepkészek.

Az éjjeli lepkék egy része felkeresi a mesterséges fényt. Az éles fénnyel megvilágított, kifeszített lepedőre alkonyattól kezdve az éjszaka folyamán különböző időpontokban jelennek meg a lepkék, attól függően, hogy mikor indulnak táplálkozni. A szenderek a nevüket viselkedésmódjukról kapták. Ugyanis a fényre repülő szenderek leülnek, kicsit elbóbiskolnak, és nappal is alszanak, szenderegnek. A nyelvújítás korában keletkeztek más, találó elnevezések is, amelyet nyelvünk nem tartott meg. Ilyen például: „alkonyász”, mert alkonyatkor repül, vagy „éjfélész”, mert éjfél tájban repül a lepke.

A szenderek egy része a hernyó tápnövényéről kapta a nevét, többek között a kutyatej szender, tölgyfa szender, galaj szender. De persze vannak olyanok is, amelynek a nevéből nem következtethetünk a tápnövényre, mint a kacsafarkú szender, vagy sávos szender esetében.

A nappal repülő szenderek közé tartozik a kacsafarkú szender, a dongó szender és a pöszörszender.

A szenderek közel egyharmada (6 faj) természetvédelmi oltalomban is részesül.

-Mi jellemző a szenderekre?

Sz. CS.: A szenderek zömök testfelépítésűek, szárnyaik kis felületűek a testükhöz viszonyítva. Ebből következik, hogy repüléskor gyorsan kell a szárnyaikat mozgatni. Jól repülnek, van amelyik 60 km/órás sebességre is képes.

A szenderek között vannak vándorlepkék. A kacsafarkú szender is a Földközi-tenger mentén telel, ahonnan tavasszal vándorol egyéb szenderfajokkal együtt észak felé. A lepkék is különböző útvonalakon közlekednek vándorlásaik során, mint a madarak. Példaként tegyük fel, a déli határt Szeged környékén átlépi a lepke, majd általában a Pannon vándorútvonalat követve észak-nyugat felé, a Bécsi-medence irányába folytatja útját. Ezekre az információkra a lepkék csapdázása és jelölése révén derül fény.

Fénycsapdázás a Sas-hegyen

A lepkészek nem gyűrűzik a lepkéket, hanem színes festékkel a bal elülső szárnyon jelölik őket. A jelölt egyedeket dokumentálják, majd az esetleges visszafogások alkalmával összevetik az adatokat a jelöléskor rögzített információkkal. Vándorlásuk során, ha megfelelő körülményeket találnak a szenderek, próbálnak kolonizálni, azaz szaporodnak, petét raknak. A bábokból kikelő lepkék még abban az évben továbbhaladhatnak észak felé. Azonban ezek a délről északra vándorló fajok imágóként nem képesek nálunk áttelelni, megfagynak.

-A szenderek fejlődése követi a már általános iskolában tanult pete-lárva-báb-imágó (kifejlett rovar) sorrendet, azaz teljes átalakulással fejlődnek. Van-e valamilyen különlegesség a szenderek metamorfózisa során?

Sz. CS.: A palearktikumban (a trópusoktól északra fekvő európai és ázsiai területeken) előforduló fajok jól kutatottak, a tudomány számára új faj csak elvétve fordul elő. Egy-egy lepkefajt akkor ismerünk, ha nem csak a repülő állatot ismerjük fel és tudjuk mikor repül. A lepkék biológiája igen komplex, túlmutat a teljes átalakulás fejlődési menetén. Sok olyan tényező van, amit meg kell ismerni, figyelembe kell venni, hogy megértsük a rovar életciklusát. Ez hosszas megfigyelési, kutatási folyamatot igényel.

A lepkék esetében felmerül a kérdés, hogy az adott tájon egy vagy több nemzedéke van a lepkének. A kacsafarkú szender esetében két nemzedéket említ a szakirodalom. Vannak azonban olyan lepkék, amelyek repülnek koratavasszal, majd eltűnnek és ősszel újra megjelennek. Lehet, hogy ősszel a második nemzedék repül, de az is lehet, hogy ugyanaz a nemzedék repül ősszel is. A közbenső időben pihenőidőszaka van a rovarnak, a szaknyelv ezt diapauzának hívja. (Ez a jelenség bogarak esetében is megfigyelhető.) Tehát, fontos az alapos kutatómunka, hogy pontos információkat kapjunk a fajok biológiájáról.

A Sas-hegyen élő néhány szender faj

(Fotók: Szabóky Csaba)

A szenderek imágó állapotban virágokon táplálkoznak, pödörnyelvükkel nektárt szívogatnak. A táplálkozásnak fontos szerepe van a peték érési folyamatában. A virágokról olyan vitaminokat is begyűjtenek a lepkék, amelyek a sikeres utódláshoz szükségesek. És persze közben megporzást is végeznek.

A szenderek a talajban bábozódna be. Kövek, sziklák alatt, növények tövében laza szövedéket készítenek az átalakulásuk utolsó szakaszához. A bábozódásra kiválasztott hely gyakran távolabb van a hernyó tápnövényétől.

-Milyen veszélyek fenyegetik lepkéinket, és általában a rovarokat ?

SZ. CS.: Röviden válaszolva: a civilizáció. Ha körülnézünk, mindenütt építkezést látunk. Egy-egy telken állt egy épület, de a terület nagy részét valamilyen növényzet borította, ami élőhelyet biztosított különböző állatoknak is. Az elbontott házak helyén kétszer, háromszor akkora épületek nőnek ki a földből, kihasználva, vagy akár túllépve a maximális beépíthetőséget. A korábbi élőhelyek, még ha fajszegények is voltak, eltűnnek, és végül jön a terület teljes lebetonozása.

A vegyszerhasználatról most ne is beszéljünk, de megemlítem a ruderáliák témáját. Ez a mezsgyéket, útszegélyeket, bolygatott területeket, az ott élő (gyom)társulásokat jelenti. Ezek indokolatlan kaszálása, beszántása elűzi az ott élő rovarokat, földi méheket, poszméheket. Ezen rovarok segítsége jól jönne nyár derekán mondjuk a napraforgó beporzásához. De beszántottuk, gyomirtóztuk, lekaszáltuk a szegélyeket. A napraforgó virágzásáig mivel táplálkozzanak a lepkék, méhek? A kaszálással az ott táplálkozó hernyókat is megfosztjuk a táplálékuktól.

Ezen a téren is szükség van szemléletformálásra, szemlélet változásra.”

Ezen utolsó gondolattal egybecseng az év vadvirágáról szóló bejegyzésünk is, hisz a fenti okok a vetési konkolyt is a kipusztulás szélére sodorták.

A beporzók érdekében mi magunk is sok mindent tehetünk.

-Kertbe, balkonládába ültethetünk beporzókat csábító növényeket. Az interneten számos listát találunk ezekről a növényekről.

-A kert egyik szegletében hagyhatunk csalánt, vagy ernyősvirágú növényeket (például kapor), amely néhány pillangó hernyójának tápnövénye lehet.

-Készíthetünk rovarhoteleket, amelyek búvóhelyet biztosítanak különböző rovaroknak.

Rovarhotel a Sas-hegyen

Követendő példaként említsük meg a XII. kerületben létrejött Méhbarát Hálózatot, mely nevében a méhekre utal, de tevékenységükkel minden más rovart, beporzót is „támogatnak”. Kiemelném a Vízművekkel való együttműködésüket. A Méhbarát Hálózat elérte, hogy a XII. kerületben lévő víztározók felszínét évente csak egyszer, egy késői időpontban kaszálják, így megtartva a méh avagy „beporzó legelőket”, lehetőséget adva a növényeknek, hogy magot érleljenek, a hernyóknak, hogy lepkévé váljanak. Más kerületek is bátran követhetik e jó gyakorlatot.

Köszönetemet fejezem ki Szabóky Csabának, a rendelkezésre bocsátott könyvekért, fotókért.

Külön köszönet Szalóki Dezsőnek, Puskás Gellértnek és Kondorosy Elődnek a virágokon látható rovarok azonosításáért.

Írta és a játékot készítette:

Vatai Anna

Budai Sas-hegy Természetvédelmi Teület és

Látogatóközpont vezető

Felhasznált irodalom:

Dr.Helgard Reichholf Riehn: Lepkék, Magyar Könyvklub, Természetkalauz sorozat

Szabóky Csaba: Magyarország védett lepkéi I-II.OrbiculosaKiadó, Érd, 2020

Sabine Steghaus-Kovac: Rovarok, MI Micsoda sorozat, 82. kötet,Tessloff ésBabilo Kiadó, 2002

Heike Herrmann-Andreas Zeugner: Vadvirágok, MI Micsoda sorozat, Tessloff ésBabilo Kiadó, 2004

Pannon nciklopédia, Magyarország állatvilága, Duna Kanyar Kiadó, 1996