A Sas-hegy apróságai

A Budai Sas-hegy letűnt földtörténeti korok emlékeit is őrzi növények, vadvirágok formájában. Sokan épp ezekért a ritkaságokért keresik fel a hegyet és szeretnek idejárni – de ez is az egyik ok, ami a Természetvédelmi Terület létrejöttét és fenntartását indokolja.

Tél végén, kora tavasszal a kökörcsinek a hegy legnagyobb sztárjai. Valóban, a tanösvény legnagyobb „attrakciója” ilyenkor a kökörcsinek virágzása. De a kökörcsineken kívül sok apró növény is bontja szirmait. Egyesek közülük magukra hívják a figyelmet, mert apró termetük ellenére élénksárga színük vonzza a tekintetet - és persze, a nektárt keresgélő méheket is. Másokat viszont csak akkor veszünk észre, ha kicsit közelebb megyünk, azaz lehajolunk, leguggolunk a gyep szélén. A begjegyzésben néhány ilyen kis termetű, rövid életű (tenyészidejű) fajt szeretnénk bemutatni.

Az első ilyen apróság a tavaszi ködvirág (Erophila verna (L.) Chevall).

A keresztesvirágúak családjába tartozik. A családnak számos jól ismert faja van: termesztett növényeink közül ilyen a fejes káposzta, a vadvirágok közül a pásztortáska, erdei holdviola vagy a kövér daravirág (Draba lasiocarpa Rochel). Ez utóbbit azért is érdemes megemlíteni, mert angol nyelvterületen a tavaszi ködvirágra tudományos névként a Draba verna elnevezést használják, az Erophila verna csak szinonimaként szerepel.

A keresztesvirágú növényeknek négy sziromlevele van, kettő-kettő egymással szemben helyezkedik el, keresztet formázva.

Tavaszi ködvirág. (A fotó egy napsütéses februári napon készült.)

A tavaszi ködvirággal már február végén találkozhatunk a Sas-hegy nyílt sziklagyepeiben. Tömegesen virít a talaj közelében. Szára 4-16 cm magas lehet, nálunk inkább csak 4-6 cm-re nyúlik fel. Levelei tőlevélrózsát alkotnak. Mind a levelek, mind a szár erősen szőrözött. A virágok a szár csúcsán fürtökben nyílnak. A sziromlevelek mindössze 2-4 mm hosszúak, fehér színűek. A szirmok bevágottak, ezért felületesen szemlélve, úgy tűnik, mintha nyolc sziromlevele lenne.

Termése kerek vagy lándzsás becőke, amely 6-20 mm hosszú kocsányon ül. Magjának mérete nem éri el az egy mm hosszúságot.

Száraz gyepeken kívül találkozhatunk vele homok pusztákon, utak mentén, legelőkön, de Nyugat-Európa tengerpartjain a homokdűnéken is.

A ködvirág után az apró szirtőr (Hornungia petraea (L.)Rchb) bont szirmot. Előbb a déli oldal szikláin fedezhetjük fel, később a keleti, észak-keleti oldalon is feltűnnek virágai, ha elég közelről tanulmányozzuk a felszínt. Nagyon rövid tenyészidejű: amikor a külső környezeti tényezők megfelelőek, virágai kinyílnak és rövid időn belül magot is érlelnek. Többnyire önbeporzók (ez igaz a ködvirágra is), magjuk sokáig képes kicsírázni. A nyári szárazság idején csak a talajban szunnyadó magok vannak jelen, a növény maga már elpusztult, és nem is találjuk meg a sziklákon.

Apró szirtőr (Hornungia petraea (L.)Rchb.)

Az apró szirtőr is a keresztesvirágúak családjába tartozik. Levelei szárnyasan 3-5 hosszúkás-tojásdad szeletre tagoltak. A virágok kicsik, sziromleveleik 0,5-1 mm hosszúak, a csészeleveleket legfeljebb kissé növik túl. Földrajzi elhelyezkedéstől függően március elejétől májusig találkozhatunk ezzel az aprósággal.

Az apró szirtőr elvirágzott példányai

Március második felében, szintén a nyílt gyepekben virágzik a galléros tarsóka (Thlaspi perfoliatum L.). Nem feltűnő növény, csak tömeges megjelenésével vesszük észre. Virága fehér színű, s az előzőleg bemutatott fajokhoz hasonlóan, rövid időn belül már csak a becőkéit látjuk, később már azt sem.

Galléros tarsóka (Thlaspi perfoliatum L.)

„Galléros” jelzőjét leveléről kapta, amely szíves vállal öleli körül a szárat, mint egy gallér a nyak körül. Levelei hamvasak, szélük ép. A száraz gyepek mellett gyomtársulásokban is előfordul.

Jól látszanak a hengeres szárat gallérszerűen ölelő levelek

A tarsókákat több faj képviseli a magyar flórában, köztük védettek is vannak.

Következő apróságunk az apró kőtörőfű (Saxifraga tridactylites). A kőtörőfűfélék családjába 580 faj tartozik. A fajok nagy része a sarki és az északi mérsékelt öv magashegységeiben gyakori.

A latin saxifraga magyar megfelelője a „kőtörő” elnevezés, azaz sziklákon találjuk meg a növényeket, s minden bizonnyal a kövek aprózódásában e növények is szerepet játszanak. A névhasználattal kapcsolatban eszembe jut egy régi emlék. Sok évvel ezelőtt vezetővel másztunk fel a Szanda csúcsára. Túravezetőnk a növényeket bemutatva a varjúháj fajokat is kőtörőfű néven emlegette. A varjúhájaknak saját családjuk van (varjúhájfélék családja), de rokonságban állnak a kőtörőfűfélékkel is, mert mindkét család a kőtörőfű-virágúak rendjébe tartozik.

Apró kőtörőfű

Az apró kőtörőfű a Sas-hegy északi csúcsán, a hűvösebb oldalon a sziklák felszínén tenyészik. Kicsiny fehér virágai vannak, öt sziromlevéllel. A szirmok nagysága 2-3 mm. A szára 3-20 cm magasra nő, laza szerkezetű tőlevélrózsával, mely virágzásra gyakran elszárad. A szára pirosas színű. Rokon, védett faj a fürtös vagy buglyos kőtörőfű, mely főként az Északi-középhegység védett, maradvány (reliktum) faja.

Befejezésül jöjjön egy nevében apró, az előző fajok virágaihoz képest óriás, feltűnő virágú növényke, az apró nőszirom (Iris pumila L.).

A nőszirmok az egyszikűek osztályába tartoznak. Erről számos tulajdonságuk árulkodik: a virágtakaró egynemű, csak sziromlevelek alkotják, csészelevele nincs. A sziromleveleket lepelnek nevezzük. A levelek erezete párhuzamosan fut, s ha a gyökérzetet is megvizsgáljuk, mellékgyökérzetet találunk. Az apró nőszirom - nem meglepő módon - a nősziromfélék családjának tagja. A talajban gyöktörzse lapul, mely egyenletesen vaskos. A virágzó növény termete 10-15 cm magas. A szár nem hosszabb 5 cm-nél, a tőlevelek kard alakúak, a szárnál hosszabbak. A jellegzetes nőszirom virág a szár végén nyílik. A külső lepelcimpák visszahajlók, szakállasok. A lepellevél csöve megnyúlt. A virágok sötétlilák vagy halvány sárgák lehetnek. A Sas-hegyen mindkét színű előfordul. Az apró nőszirom is csak néhány napig díszlik, majd termést érlel. Magja toktermésben fejlődik.