Az év fajai 2021
Az év fája
Az év fája: A lisztes berkenye
(Aria edulis)
Előző bejegyzésünkben a gyógynövényekhez kapcsolódó feladvány megfejtése kötődik következő fajunkhoz, az év fájához.
A keresztrejtvény megoldása: Dunai berkenye
A Sas-hegyen élő védett cserjénk a dunai berkenye rokonságban van az év fájának választott lisztes berkenyével.
A berkenye fajok azonosítása, rendszerezése igen bonyolult. A berkenyék a rózsafélék (Rosaceae) családjába, azon belül a berkenye (Sorbus) nemzetségbe tartoznak. Az európai berkenyéket - egy 1995-ös adat szerint - öt alnemzetségbe sorolják. Négy alnemzetséghez csak egy-egy faj tartozik, az ötödik, az Aria alnemzetség számos fajjal és átmeneti alakkal rendelkezik.
Az év fája, a lisztes berkenye ez utóbbi alrendbe tartozik, ezek az úgynevezett lisztes fonákú bekenyék.
Az Aria alrendbe tartozó fajok a barkócaberkenyével és a madárberkenyével könnyen kereszteződnek, és ezek a hibridek a szülő növényekkel is visszakereszteződhetnek. Így sok-sok változat, kisfaj jött létre, amelyek mindegyike védett. A Dunántúli-középhegység területén több mint húsz kisfaj fordul elő. A hazai védett növények listájában 47 különböző berkenye faj található, többek között a lisztes berkenye (Aria edulis) és a dunai berkenye is. (Sorbus danubialis)
Ezt a nagy változatosságot mi sem jelzi jobban, mint hogy a lisztes berkenye a harmadik berkenye faj, ami az év fája lett. 2000-ben a barkócaberkenye, 2013-ban pedig a házi berkenye volt az év fája.
Az év fája kezdeményezést az Országos Erdészeti egyesület hívta életre. 1996 óta minden évben három fajt jelölnek ki, amelyekből közönségszavazás választja ki az év fáját. Céljuk, az erdészeti szakma és a nagyközönség figyelmét ráirányítani egy-egy olyan fajra, amelynek erdészeti jelentősége is van, de elterelődött a figyelem róla.
A berkenyéket régóta ismeri az emberiség. Már az ősi germán-kelta mondákban is szerepelnek. Boszorkányok ellen, a gonosz elűzésére szolgáló varázserőt tulajdonítottak a berkenyéknek. Oda ültették, ahol hiedelmük szerint a gonosz árthatott. Gonosz űző felhasználása a magyar néphagyományban is van.
A Sorbus latin elnevezés már ókori római leírásokban is szerepel, de nem egyértelmű, melyik fajra használják.
A rendszertani besorolás nehézségeit az is mutatja, hogy Linné még a galagonyákhoz sorolta a berkenyéket.
A lisztes berkenye tudományos neve a közelmúltig Sorbus Aria volt. 2017-ben a berkenyék rendszertani felülvizsgálatát elvégezték, és egy korábban már használt tudományos nevet fogadtak el. Fajunk régi-új neve Aria edulis.
A magyar elnevezés nem változott. A berkenye szó valószínűleg a honfoglaláskor itt élő szláv népek nyelvéből került a magyar nyelvbe. Hazánk jelenlegi területén van Berkenye nevű település a Börzsönyben. Ezen kívül Erdélyben van két hasonló nevű település, Berkenyes és Mezőbergenye. A nevüket a települések körül előforduló berkenyékről kaphatták.
A lisztes jelző a növény két tulajdonságára is utal. Kezdetben a levél színe és fonákja is erősen szőrözöttek, „lisztes” színt adva a leveleknek. A másik tulajdonsága, hogy a terméshús lisztes állagú.
Lisztes berkenye levelei és virágzata. Jól látszik hogy a levél mindkét oldala fehér nemezes.
(Fotó:Halász Antal)
A lisztes berkenye Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában honos.
Hazánkban a meredek, sekély talajú sziklás lejtőkön található, ahol sok fényt is kap. Zárt erdőkben legfeljebb az erdőszegélyen találkozhatunk vele.
Közepes termetű, 10-12 méteres magasságot elérő fa. Növekedése lassú, törzsátmérője kicsi, erdészeti jelentősége a fahozam szempontjából nincsen.
Törzse egyenes, kérge sima sötétszürke, fehéren foltos. Koronája alacsonyan kezdődő, szabad állásban tojásdad alakú. A szélsőséges termőhelyeken csak cserje nagyságúra nő.
Levelei elliptikusak vagy kerekdedek. A fiatal levelek színükön és fonákjukon is szőrözöttek. De míg a levél színéről lekopik a szőr, a fonákja maradandóan fehér nemezes.
Bugákban nyíló fehér virágai májusban, lombfakadás után nyílnak. A virágok rengeteg rovart vonzanak. Termése skarlátvörös almácska, paraszemölcsökkel fehéren pontozott. Sokáig fán maradó termését, számos madár és emlős faj fogyasztja.
A lisztes berkenye termése, jól megfigyelhetőek a paraszemölcsök
(Fotó: Halász Antal)
A termését korábban sokféleképpen használták fel az emberek. Egyes helyeken a dércsípte termések csemegeként szolgáltak. Svájcban az ínséges időkben megőrölték a termését és a liszthez keverték. Így a kenyér, melyet ebből a lisztből sütöttek édes lett. A termésekből készítettek teát, melyet köhögés és hasmenés ellen javasoltak. Egyéb gyümölcsökhöz keverve szörpöt, zselét is készítettek. Cukor hozzáadásával bort állítottak elő, lepárlással pálinkát főztek az almácskákból.
A magyar népi kultúrában mint festőnövény is szerepel. Ősszel gyűjtött gallyaival a gyapjút feketére színezték.
A lisztes berkenye ősszel lombjával és termésével is díszít
(Fotó: Halász Antal)
A Sas-hegy Természetvédelmi Területen folyó Tölgyes-LIFE projekt keretében az élőhely gazdagításaként számos más őshonos fafajjal együtt, 2020 őszén több lisztes berkenye példányt ültettünk a Dayka Gábor utca mentén a parkerdő területén.
A lisztes berkenye védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Ismét játékra hívjuk Önöket. Párosító feladványunkban a Sas-hegy néhány fa és cserjefaja mutatkozik be.
Írta és a feladványt készítette:
Vatai Anna
Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület
és Látogatóközpont vezető
Felhasznált irodalom:
Fürkész könyvek: Fák (Gondolat Kiadó, Budapest, 1990)
-Kézdy Pál: Elfelejtett fafajaink: a berkenyék (Erdészeti Lapok, CXXX. évfolyam 7-8. szám 1995. július-augusztus)
-Dr. Sonnenvand Imre: A házi berkenye kultúrtörténete (Erdészeti Lapok, CXLVIII. évfolyam 12. szám 2013. december)
-Konkolyné Dr. Gyúró Éva : A barkócaberkenye kultúrtörténeti kertészeti vonatkozásai (Erdészeti Lapok CXXXV. évfolyam 10. szám, 2000. október)
-Frank Norbert: Az év fája a barkócaberkenye erdőművelési tulajdonságai (Erdészeti Lapok CXXXV. évfolyam 4. szám, 2000. április)
http://www.termeszetvedelem.hu
Dr. Bartha Dénes : A lisztes berkenye (Természetbúvár, 2020. 6. szám)
