− Bűntény, újra bűntény a Sas-hegyen! – száguldott végig a hírrel Szajkó Szilveszter a hegylábi erdő tölgyfái között.

Macskabagoly Mónika, a madárdetektív álmosan sütkérezett az odúja előtt, de erre ő is felkapta a fejét:

− Egy bűntény? Netalán ki kell nyomozni valamit?

− Bűntény! – fújta tovább a magáét Szajkó Szilveszter – Ki rakott kenyeret a madáretetőbe? Három feketerigó rosszul lett! Bűntény a Sas-hegyen!

− Tyűha, ennek a fele se tréfa! – kapott szárnyra a híres detektív – Ezt bizony ki kell deríteni!

− Jövök én is! – repült utána Szajkó Szilveszter.

Akkor már ketten repültek: Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, és Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja.

Meg sem álltak a madáretetőig. A bűnjel, a nagy karéj kenyér mellett békésen szotyolázgatott valaki:

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Én a meggyvágó vagyok!

− Aha, aha, szóval a meggyvágó! Máris veszem fel az adatokat: neve: meggyvágó. Kedvenc eledele a meggy, de nem a gyümölcs húsát eszi meg, hanem kettévágja a magot, és annak a belseje a kedvenc eledele! Gyanús, felettébb gyanús! Kenyeret enni nem szokott véletlenül?

− Nem, azt én soha nem eszem.

− Akkor ezzel meg is volnánk, folytatjuk a nyomozást! Köszönöm az információkat! – mondta a detektív, és már repült is tovább.

− Várjatok, én is jövök segíteni nyomozni! – kiabált utánuk a meggyvágó.

Akkor már hárman repültek, Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja, és a meggyvágó.

Meg is érkeztek a madáritatóhoz, ahol egy apró madár üldögélt:

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Én a vörösbegy vagyok!

− Aha, aha, szóval a vörösbegy! Máris veszem fel az adatokat: neve: vörösbegy. Színei: vörös, fehér és barna. A madáretetőn törött napraforgószemet, reszelt sajtot fogyaszt! Sajtot?! Gyanús, felettébb gyanús! Kenyeret enni nem szokott véletlenül?

− Nem, kenyeret nem eszem.

− Akkor ezzel meg is volnánk, folytatjuk a nyomozást! Köszönöm az információkat! – mondta a detektív, és már repült is tovább.

− Várjatok, én is jövök segíteni nyomozni! – kiabált utánuk a vörösbegy.

Akkor már négyen repültek, Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja, a meggyvágó és a vörösbegy.

Egy közeli fáról hangos kopácsolás hallatszott: a fa oldalán is üldögélt egy madár!

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Én a nagy fakopáncs vagyok! – válaszolta a madár.

− Aha, aha, szóval a fakopáncs! Máris veszem fel az adatokat: neve: nagy fakopáncs. Színei: piros, fehér és fekete. A madáretetőn megeszi a napraforgót, de a fák oldalát kopácsolva rovarlárvákat is fogyaszt. Kopácsolás közben erős faroktollán támaszkodik. Gyanús, felettébb gyanús! Kenyeret enni nem szokott véletlenül?

− Nem, kenyeret soha nem eszem! – válaszolta a fakopáncs.

− Akkor ezzel meg is volnánk, folytatjuk a nyomozást! Köszönöm az információkat! – mondta a detektív, és már repült is tovább.

− Várjatok, én is jövök segíteni nyomozni! – kiabált utánuk a fakopáncs.

Akkor már öten repültek, Macskabagoly Mónika, a madárdetektív, Szajkó Szilveszter, az erdő hírharangja, a meggyvágó, a vörösbegy és a nagy fakopáncs.

− Kit kérdezzünk még meg? – fontoskodott Szajkó Szilveszter.

− Talán a gólya meg a fecske tudnak valamit! – indítványozta a vörösbegy.

− Ugyan! – intette le a madárdetektív – A gólyának és a fecskének alibije van: mindketten elrepültek télre Afrikába! Hiszen ők semmit nem találnának a madáretetőn, ami nekik való! Nem fáznak a télen, de bizony éheznének idehaza!

Ahogy így tanakodtak, megpillantották a Sas-hegyi látogatóközpont előtt üldögélő idős bácsit a kutyájával: éppen békésen szalonnázott. És mi volt nála…? Egy nagy karéj kenyér!

− Ki vagy? Mit láttál? Igazold magad! – szólította fel a madárdetektív.

− Pista bácsi vagyok! – válaszolta meglepetten az öreg bajuszos.

− Aha, aha, szóval Pista bácsi! Máris veszem fel az adatokat: neve: Pista bácsi. Kora: 79 év. Kutyája: Buksi, labrador. Pista bácsi szereti a szalonnát, friss kenyérrel. Gyanús, felettébb gyanús! A madáretetőbe nem tett véletlenül kenyeret?

− Dehogyisnem, aranyoskám! Annyi kedves, régi versben szerepel, hogy kenyérmorzsát kell szórni a madaraknak! Még egy kis sózott szalonnát is tettem mellé, hogy ne éhezzenek!

− Jajj, Pista bácsi! – emelte égnek a tekintetét az összes madár – Sajnos butaság van a régi versekben! Mert a madaraknak kenyeret, kalácsot, sózott szalonnát adni nem szabad! Három feketerigó rosszul lett a Sas-hegyen!

− Igazán nem akartam rosszat! Bocsánatot kérek! – jött zavarba az öreg – Hogyan tehetném jóvá?

− Tessék eltávolítani a kenyeret meg a szalonnát a madáretetőből, és eztán csak fekete szotyolát szórni bele. De azt is csak április közepéig! Hogy a kis cinegefiókák már ne a kemény szotyolát, hanem a finom, puha hernyókat ehessék! – tanította ki Pista bácsit a madárdetektív.

Azután, hogy helyre hozták a hibát, kinyomozták a bűnesetet, békésen mindannyian megebédeltek.

Macskabagoly Mónika, a madárdetektív egy kövér egeret, Szajkó Szilveszter az erdő hírharangja egy jókora makkot, a meggyvágó, a vörösbegy és a harkály fekete napraforgót.

Pista bácsi pedig megette a kenyeret a szalonnával.