A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Sas-hegyi látogatóközpontjának karakteres előadásmódjáról ismert, közkedvelt és szeretett környezeti nevelője, Kremnicsán János november 23-án nyugdíjba ment.

A hegyen töltött 17 éve alatt sok tízezer gyermeket és felnőttet ismertetett meg a főváros, ezen belül pedig a Budai-hegység és a Sas-hegy természeti értékeivel, sokakat kötelezett el védelmük mellett. Neve sokak számára már-már eggyé vált a Sas-heggyel és a természetvédelemmel is.

Pályája, mondhatni, atipikus: nem a környezeti nevelőkre jellemző pályaívet járta be. Középiskolásként még a vegyészet felé vonzódott, de a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán folytatott tanulmányait követően sokáig a vendéglátóiparban dolgozott. Egy építőipari cég fotósaként kezdett természetfotózással is foglalkozni, s így került közel a természetvédelemhez is. Ez idővel nem csak szenvedélyévé, de felnőttkorban választott új hivatásává is vált.

A DINPI kötelékébe 2007-ben erdőkerülőként került, majd a természetvédelmi munkába beletanulva 2008 nyarától dolgozik a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen. A természetvédelem és a környezeti nevelés területén való következetes ön- és továbbképzésének, valamint jó koordinációs és ügyfélközpontú szemléletének köszönhetően 2010-től ő lett a természetvédelmi terület és az akkoriban megújuló látogatóközpont vezetője is. A programszolgáltatások alapjainak lerakása és kidolgozása, a színvonalas és színes környezeti nevelési portfolió kialakítása nagyrészt János áldozatos, újításokra és újdonságokra mindig nyitott munkájának gyümölcse. A részben a Sas-hegyen megvalósított 2011-ig futó Csapody Vera Természetvédelmi Tanulmányi Versenynek és a 2023-ban kiírt Seregélyes Tibor Emlékversenynek ugyancsak fontos közreműködője volt.

Talán mert maga is felnőtt fejjel került közel a természet világához, a gyermekek mellett szívesen foglalkozik iskolai és egyetemi gyakorlatosokkal, felnőttekkel és idősekkel is.

Az egyetemekről érkező gyakorlatosok mentorálására kiemelkedően nagy hangsúlyt fektetett, csapatot kovácsolt az ország különböző tájairól érkező hallgatókból, akik ma is jó szívvel és hálával emlékeznek vissza a hegyen töltött időkre.

Egyedülálló az a munka, amit Budapest XI. kerületének nyugdíjasai körében végzett, akik számára heti rendszerességgel tart különböző természetismereti foglalkozásokat.

Sokat tett azért is, hogy a környékbeli lakók elfogadják és magukénak érezzék a természetvédelmi törekvéseket. Ennek egyik eszköze a Sas-hegy Barát Kert program, aminek célja, hogy a természetvédelmi terület körül őshonos növényekkel beültetett kertek jöjjenek létre.

Szívügye a helyi közösségekkel, önkormányzatokkal való együttműködés: ő volt a motorja az Újbuda Önkormányzatával kialakított és működtetett, országos szinten is példaértékűnek számító környezeti nevelési együttműködési programnak is. A másfél évtizedes együttműködés keretében az óvodásoktól a nagymamákig bezárólag számos egyedi program került kidolgozásra és megvalósításra, amelyek révén János neve ma már az összes XI. kerületi oktatási és jólléti intézményben ismerősen cseng.

De ugyanilyen jó kapcsolatot épített ki a Hegyvidéki Önkormányzattal is, amely intézményeiben, így például a Hegyvidéki Kulturális Szalonban szintén gyakori vendég. Az ő közreműködésének köszönhető, hogy a Hegyvidéki Beporzó Tanösvény a Sas-hegyet is érinti, valamint kezdeményezője és aktív résztvevője a két kerület határán létesülő Kert59-nek is.

János hitvallása, hogy szeretettel, megértéssel kell közeledni az emberekhez. Ennek köszönhető, hogy Sas-hegyi vezetései, tantermi és terepi foglalkozásai sokaknak – gyermekeknek, felnőtteknek és időseknek egyaránt életre szóló élményt adtak, s hogy ennyi embert tudott a természetvédelem ügye mellé állítani.

Aki egyszer is találkozott Jánossal, nem fogja elfelejteni őt.

A Sas-hegyi lét egy életformává vált János számára, nem kell aggódni, még a jövőben sok esetben találkozhatunk vele programokon, előadásokon.

János, boldog és aktív nyugdíjas éveket kívánunk!